Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Sanna, Ignazio - Török Csaba (ford.): Bírám és üdvözítőm: Jézus Krisztus
Bírám és üdvözítőm: Jézus Krisztus 13 tala: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszát tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe” (Jn 3,16- 21). „Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. S tudom, hogy parancsa örök élet. így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta” (Jn 12,46-50). Amint ezekből a szövegekből látható, már nem Isten az, aki saját ítélkezéssel viszi végbe a jók és a rosszak különválasztását; hanem az emberi alany az, aki - Krisztus szavával szemközt - dönt a saját sorsáról. Aki hallgatja Jézus szavát, s hisz abban, és aszerint cselekszik, elnyeri az életet és az üdvösséget; aki nem hisz, az kizárja magát az üdvösségből. Önmagunk megkülönböztetéséről van tehát szó, amit az kényszerít ki, aki világosságként érkezett közénk. Aki jobban szereti a sötétséget, mint a világosságot, az abban marad.13 Röviden úgy foglalhatnánk össze, hogy az ítélet az ember kezében van. így ez már nem is ítélet, hanem önítélet. Isten nem ítél, és nem ítél el, hanem mindent visszavezet a teremtmény döntésére. Az ítélet napján Isten, aki saját Fiát nem azért küldte el, hogy elítélje, hanem hogy üdvözítse a világot, nem válthat arcot. Ezért gondolhatjuk azt, hogy az utolsó órán mindenkinek felajánlja a megtérés és az üdvösség kegyelmét. Ha lesz kárhozat, az az ember részéről következik be. Isten mindvégig üdvözítő szeretet marad. Istenben csak egy lehetőség, egy arc létezik, mivel - miként az első Timóte- ushoz írt levél fogalmaz - Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (2,4). Ha Isten hű önmagához és szavaihoz, márpedig nem tehet másként, akkor a maga részéről nem lesz lehetséges a kárhozat. Ha mégis sor kerül rá, az egyszerűen az ember szabad akara13 Barbaglio, G., Ámoré e violenza. II Dió bifronte, Pazzini, Villa Verrucchio (RN) 2006.
