Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Zaborowski, Holger - Szax László (ford.): A szabadság kihívásai

A szabadság kihívásai 65 A szabadság provokatív voltát több jelenség is bizonyítja. Létezik egy olyas­fajta dolog, amit a szabadságtól való félelemként írhatunk le. A szabadság megtapasztalása sok esetben elbizonytalanodással, bizonytalanság érzéssel jár együtt, amely jelenlegi társadalmunkban kézzel fogható pszichológiai, szociológiai vagy akár pszichiátriai következményekkel is járhat. Azzal, hogy szabadok vagyunk, hogy önmagunknak kell életünket irányítanunk és ezzel együtt életünk bizonytalan lehet, olyan világképet tár elénk, amely sokak számára kevéssé tűnik vonzónak. Egyáltalán semmilyen döntést hozni vagy úgy dönteni, ahogyan dönteni szokás, könnyebbséget hozhat. A szabadság és az azzal összefüggő felelősség alól mentesülni látszódunk, ha úgy élünk, ahogyan ez szokás. Aki a szabadság elől menekül az cselekedeteinek felelős­sége elől is menekül és a lehetséges bűnök elől is. Szociológusok és pszichológusok már egy ideje a bűntudat kríziséről be­szélnek. Nem akarunk többé bűnösök lenni, sőt a bűnbeesés lehetőségét is kerülni kívánjuk. A szabadságtudat krízise és a szabadság tagadása bizonyos szempontból a bűntudat krízisének folyatatása és radikalizálódása. A szabadságtól való félelemnek létezik egy másik formája is: a mások sza­badságától való félelem. A szabadság területén semmi sem kiszámítható. A másik ember szabadságával való találkozáskor az emberi természet hatá­rokkal találkozik. Bizonyosan nem tudjuk előre, hogy a másik ember mit fog mondani vagy tenni. A szabadság tagadása ebben az esetben a másik fél akcióit nem teszi előre láthatóvá, de legalább a kiszámíthatóság lehetőségét fenntartja. A másik fél cselekedetei ezáltal, legalábbis elméletileg kiszámít­hatóak és így uralhatóak, amely csökkentheti a beláthatatlantól való félelmet. A szabadságtól való ilyenfajta félelem szorosan összefügg a biztonságra való igénnyel, vagyis azzal az igénnyel, hogy az emberi élet alapvető para­méterei, ha nem is maradnak változatlanok, csak emberi léptékben és se­bességgel változnak és így nem szükséges nap mint nap nehéz és radikális döntéseket hozni vagy a teljesen kiszámíthatatlan másik emberrel szembe­nézni. Az, aki életét csak a szabadságból kiindulva próbálja alakítani, legalább annyira emberietlenül él mint az, aki minden igazi döntését szabadságának minden valós aktusát a biztonságra való törekvésből elkerülni igyekszik. Az idő azonban, amit megélünk, behatárolt, ezért szükségesek olyan döntések, amelyeket végső soron nem lehet elhalasztani. Pontosan itt - a szabadság megvalósulásában - látszódik leginkább, hogy mi az ami az embereket a többi élőlénytől megkülönbözteti. Valamit kezdeni kell magunkkal - pon­tosan ebben rejlik a szabadság ősaktusa és végességünk elismerése. 1.2. A provokatív szabadság

Next

/
Thumbnails
Contents