Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Zaborowski, Holger - Szax László (ford.): A szabadság kihívásai
66 Holger Zaborowski A biztonságra való igény azonban mást is eredményez, mégpedig egyfajta igényt a valóság tudományos megközelítésére. Ez azonban kizárólag a kiszámíthatóság perspektívájából kívánja a megközelítést, amely azután azt eredményezi, hogy a szabadságról is a természettudomány nyelvén szóljon. Amint láttuk, minden próbálkozás, amely a szabadságról szorosan tudományos módon kíván szólni, meghiúsul. Aki kizárólag a természet kauzalitásának perspektíváját teszi magáévá, az olyan álláspontra helyezkedik, amelyben a szabadság eltűnik. A tudományos módszer az élet komplex idődimenziójából absztrahál és a valóságot annak jelenére redukálja, amely van és megfigyelhető. A szabadság az élők egyfajta jelensége. Az egyes élők lépcsőfokai egyúttal a szabadság lépcsőfokai is. Hans Jonas szerint ezért „a szabadság fogalma Ariadné fonalaként szolgál annak értelmezéséhez, amit életnek nevezünk”. 2. A SZABADSÁG KIFÜRKÉSZHETETLEN TITKA Fontos még egyszer rámutatnunk, hogy a szabadság különféle kihívásai nem csak manapság a XXI. század kezdetén merültek fel. Az elmúlt évszázadokból számtalan esetet és vitát tudnánk felsorolni, amelyek az akarat szabadságáról szóltak. Egész nyugati filozófiatörténetet lehetne abból írni, hogy miként vélekedtek a szabadságról és a szabadságnak a szükségességhez való viszonyáról. Jelentős filozófiatörténeti megfigyelés, hogy a szabadság kérdése mindig is, tehát a görög filozófiában való kialakulása óta, fejlődése során kihívásokkal kellett, hogy szembe nézzen. Talán egészen odáig is elmehetünk, hogy azt állítsuk, a szabadság legelőször a filozófiában lelt önmagára, illetve a filozofálás különös módon leginkább ott alakulhatott ki, ahol a szabadságot megtapasztalni és gyakorolni tudták. Ha a gondolkodás azt jelenti, hogy önmagunktól gondolkodunk és a gondolkodás megvalósulásának előfeltétele a szabadság, akkor a filozófia történetére vetett pillantásunk csak korlátozottan segíthet tovább, mert mindig is arról van szó, hogy önmagunk gondolkodunk, éppen ott, ahol a szabadság és a szabadság által a gondolkodás megvalósulása forog kockán. Ezzel együtt minden igyekezet, amely a szabadságot pusztán a filozófiai elmélkedés vagy a természettudományos bizonyítás eredményeként tekinti, eleve bukásra ítélt. A szabadság soha nem lehet eredménye, csak előfeltétele a gondolkodásnak. Schelling szerint a szabadság a filozófia kezdete és vége. Így azonban az, amit szabadságnak nevezünk - vagy pontosabban, ahogyan
