Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Minutella, Alessandro - Puskás Attila (ford.) - Csák András (lejegy.): Hans Urs von Balthasar eszkatológiájának krisztológiai-szentháromságtani alapvetése
58 Alessandro Minutella rásainál való elidőzésünk szükségesnek látszott ahhoz, hogy pillantást vethessünk eszkatológiai tanítására és annak Krisztus-központú illetve szent- háromságos középpontú beágyazódására. Ahhoz, hogy beléphessünk a balthasari eszkatológia tudományos felépítményébe, ismét fel kell hívnunk a figyelmet gondolkodásának Krisztus- és Szentháromság-központú látószögére. Krisztus kifejezése és tükre (Ausdruck und Spiegel) egy további misztériumnak, a Szentháromság misztériumának. Krisztus ontológiai meghatározása nyitott misztérium marad, kitalálhatatlan (unvordenklich) előre kigondolhatatlan, mégis, alkalmas bizonyos megértésre. Krisztus az Atya ősképi kifejeződése, a Szentháromságon belüli alakfelettiségnek (Übergestalt) emberi-isteni alakja. Kedves kifejezése von Balthasar- nak a kettős fordítás; Jézus ezt teszi: Istent lefordítja az emberi nyelvre, az embert pedig az isteni nyelvre. És itt jön a keresztény paradoxon: Jézus Krisztus az, amit kifejez, vagyis Isten, de nem az a valaki, akit kifejez, vagyis nem az Atya. Ez egy olyan páratlan paradoxon, amely a keresztény esztétika kiindulópontját alkotja. Krisztus az Atyánál mindig is az engedelmesség ke- notikus, önkiüresítő magatartásával létezik. Benne találják meg a világon belüli történések és folyamatok első és végső megalapozásukat. A Krisztusközpontúságtól tehát tovább kell haladnunk a dolgok mélyére hatoló her- meneutikai eljárással, egészen a Szentháromság-középpontúságig. Ezért az esztétikai fejtegetések állomásait tanulmányozva észrevesszük, hogy a teológiai reflexió szerkezeti elrendezése, felépítése az esztétikai-drámai illetve teológiai tagolásban, ahogyan az a Trilógiát jellemzi, a három transzcendentá- lénak, a puíchrumnak, a vemmnak és a bonumnak a pártfogása és vezetése alatt, az eszkatológiára vonatkozóan a világ végső megoldásának és az emberi teremtmény abszolút rendeltetésének az értelmezését is magával hozza. Von Balthasar minél inkább a Krisztus- és Szentháromság-középpontú megalapozás irányába halad, annál inkább tudatosítja, hogy ennek a megalapozásnak a teljessége csak a teodráma végső felvonásában valósítható meg, úgy mint az Isten világon belüli cselekvése végső motívumának a bemutatása. Ennélfogva von Balthasar eszkatológiai tanítása azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az egész hermeneutikai eszközkészletnek a megalapozását adja, különös tekintettel arra a szoros kapcsolatra, ami az eszkatológiát a protoló- giával, azaz a teremtéstannal fűzi össze. Az analógia ends fejezet szerzőnk számára annak szolgálatában áll, hogy az eszkatológiai traktátus három mozzanatát harmonikusan fejtse ki. Az eszkatológiai traktátus három mozzanata (ahogyan a Theodramatik negyedik fejezete is fölépül), a következő: Isten világa, együtt tekintve a Szentháromságon belüli relációkkal; a világ Istenből - ez a protológia tanát adja; a világ Istenben és Isten felé - ez összefor
