Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Puskás Attila: A keresztény életszentség eszménye a Lumen gentium és II. János Pál pápa tanításában
52 Puskás Attila harmadik évezredbe belépő egyházhoz intézett Tertio Millennio adu entente kezdetű apostoli levelében a pápa a helyi egyházak elevenségének a jelét látja a kanonizációk nagy számában, mely egyúttal az egyház hódolatát is kifejezi Krisztus felé, akinek a megváltói jelenléte a teológiai erények gyümölcseit termette a boldoggá vagy szentté avatott keresztényekben. Ezt olvassuk az apostoli levélben: „Ezekben az években megsokszorozódtak a szentté és boldoggá avatások. Ezek a helyi egyházak elevenségét nyilvánítják ki, mely egyházak sokkal nagyobb számban vannak ma, mint az első századokban vagy az első évezredben. A legnagyobb hódolat, melyet az összes egyházak kifejeznek Krisztus felé a harmadik évezred küszöbén, a Megváltó mindenható jelenlétének a bizonyítása lesz a hit, remény és szeretet azokban a sokféle nyelvhez és fajhoz tartozó férfiakban és nőkben megtermett gyümölcsein keresztül, akik a keresztény hivatás legkülönfélébb formáiban követték Krisztust.”14 A pápa azért is tartotta fontosnak a kanonizációkat, mert az egyház szentségét éppen a boldogok és szentek, mint Krisztus tanúi tudják hihetően megjeleníteni. E folyamatos tanúságtétel nélkül az egyház által hirdetett vallási és erkölcsi tanok könnyen összetéveszthetők lennének egy puszta emberi ideológiával. Az emberek nem a szavaknak vagy nyilatkozatoknak, hanem a tényeknek, az életre váltott igazságoknak hisznek, s ezért a tanúkra figyelnek. Az egyház és a mo- dem/posztmodern világ közötti közvetítés olyan tanúkat igényel, akik az evangéliumot élve életüket az üdvösség eszközévé teszik testvéreik számára. Ok a szentek, akiket Isten ajándékoz az egyháznak és a világnak.13 II. János Pál pápa mély meggyőződését fejezte ki, amikor számos megnyilatkozásában úgy fogalmazott, hogy „A második évezred végén az egyház újra a vértanúk egyháza lett”.16 A pápa szerint az egyháznak kötelessége, hogy az első századok üldözött egyházához hasonlóan megőrizze emlékezetében és tisztelje liturgiájában azokat, akik a világ bármely pontján élő keresztényként életüket adták a 20. században Krisztusért. A vértanúk vére hullása így lehet magvetése a kereszténységnek a 21. században. A szentatya a 2000-es szentévet meghirdető Incamationis mysterium kezdetű bullájában világosan megfogalmazza a 20. század vértanúi iránti tiszteletnek az egész egyház számára döntő jelentőségét: „Immár végéhez közeledő évszázadunk elsősorban a nemzeti szocializmus, a kommunizmus, a faj- vagy népirtás következményeként megszámlálhatatlan vértanút adott. Mindenféle társadalmi rétegből származó emberek szenvedtek a hi4 Tertio Millennio adveniente, (1994), nr. 37. 15 Vö. II. JANOS PAL, Alloc. 1992. 02. 15., in Insegnamenti XIV/1 (1992), 304-305. Tertio Millennio adveniente, nr. 37.
