Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Puskás Attila: A keresztény életszentség eszménye a Lumen gentium és II. János Pál pápa tanításában
A keresztény életszentség eszménye... 53 tűkért, amikor életükkel fizettek Krisztushoz és az Egyházhoz ragaszkodásukért, vagy bátran vállaltak hosszú évekig tartó fogságot és kirekesztettséget, de nem hajoltak meg olyan ideológia előtt, mely a kormányzásban kegyetlen diktatúrává vált. Pszichológiai szempontból a vértanúság a leghatásosabb bizonyíték a hit igazsága mellett, mely a legkegyetlenebb halálnak is emberi arcot tudott adni, és szépségét a legszömyübb üldözések közepette is meg tudta mutatni. A jövendő Jubileumi Év kegyelmeitől eltelve lelkesebben tudjuk majd énekelni az Atyának a hála himnuszát: Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.” Igen, azok seregéről van szó, akik „megmosták ruhájukat, és kifehérítették a Bárány vérében” (Jel 7,14). Ezért kötődik az Egyház szerte a földön a vértanúk tanúságához, s kell őnznie gondosan emlékezetüket. Isten népe e minden életkorból, nyelvből és nemzetből származó, hiteles győzők példájától hitében megerősödve, bizalommal lépje át a harmadik évezred küszöbét. A hívők szívében a vértanúságfölötti csodálathoz kapcsolódjék a vágy, hogy ha a körülmények úgy kívánnák, Isten kegyelmével követhessék példájukat” (IM 13). A pápa azt a meggyőződését is több megnyilatkozásában kifejezte, hogy a szentek és a vértanúk ökumenizmusa a legmeggyőzőbb. A communio sanctorum hangja erősebb a kereszténységet megosztó tényezőknél.17 A keresztény egységtörekvés eredményeit és még hátralévő feladatait számbavevő, valamint az ökumenizmus melletti katolikus elköteleződést megújító Ut unum sint kezdetű enciklikájában a különféle keresztény közösségekhez tartozó vértanúk tanúságtétele úgy jelenik meg, mint erőforrás és felhívás az egységért tett erőfeszítésekre: ,A teocentrikus látásmód szerint nekünk keresztényeknek már megvan a közös Martirológiumunk. Ez magában foglalja századunk vértanúit is, akik többen vannak, mintsem gondolnánk, és mutatja, hogy nagyon mélyen Isten fönntartja a közösséget a megkereszteltek között a hit legnagyobb követelményében, mely az élet föláldozásában nyilvánul meg. Ha meg lehet halni a hitért, ez azt mutatja, hogy célba lehet jutni, amikor egy és ugyanazon igény különböző formáiról van szó. Megállapítottam már, és örömmel, hogy a tökéletlen, de valós közösség sok szinten él és növekszik az egyházi életben. Most azt állítom, hogy a közösség már tökéletes abban, amit valamennyien a kegyelmi élet csúcsának tekintünk, tudniillik a halálig tartó martyriumban, mely a lehető legtökéletesebb közösség Krisztussal, aki vérét ontotta és ebben az áldozatban közel hozta azokat, akik egykor távoliak voltak. A vértanúk minden keresztény közösség számára a kegyelem erejének bizonyságai, mindazonáltal nemcsak ők bizonyítják ezt a kegyelmi erőt. Jóllehet láthatatlanul, közösségeink még nem teljes közössége már szilárd a szentek teljes 17 Vö. Tertio Millennio adveniente, nr. 37.
