Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Puskás Attila: A keresztény életszentség eszménye a Lumen gentium és II. János Pál pápa tanításában
A keresztény életszentség eszménye... 47 retet által tevékeny (LG 41). A hit, remény és szeretet teológiai erényeinek belénk oltása révén a Lélek által tudjuk az egyéb erények gyümölcseit is teremni (vö. Gál 5,22). Az életszentség krisztológiai és pneumatológiai dimenziója trinitárius távlatban kapcsolódik össze. A Krisztussal egyesülés folyamata a Lélek erejében annak az ütnak a járását jelenti, melynek során irgalomban és jóságban a Mennyei Atyához válunk hasonlóvá (LG 40), Krisztust követve mindenben megtartjuk az Atya akaratát, szíwel-lélekkel megdicsőítjük Őt (LG 40) , lélekben és igazságban imádjuk az Atyaistent (LG 41), hittel fogadunk mindent a Mennyei Atya kezéből és együttműködünk az isteni akarattal (LG 41) . A keresztény életszentség abban áll, hogy feltétlenül engedelmeskedünk az Atyának, akaratunkat hozzáigazítjuk az Ő akaratához, melyet Krisztus tárt fel előttünk és a Lélek segítségével értelmezünk. Az életszentség megvalósításának trinitárius dimenziója folyománya a keresztségben történt megszentelődésnek, mely a Szentháromság egy Isten életében való részesedés kezdete. A Szentháromság nevére és hitében megkeresztelt ember ugyanis az Atya gyermeke és örököse, Krisztus testvére és társörököse, valamint a Szentlélek temploma lesz. A keresztény életszentség megvalósításának közege az egyház. A zsinati szöveg hangsúlyozza az ekkléziológiai dimenzió döntő jelentőségét. Az életszentségre törekvés nemcsak az isteni, illetve jézusi parancs alapján kötelez minden keresztényt, hanenrannál a ténynél fogva, hogy Isten szent egyházának vagyunk a tagjai. A Lumen gentium az életszentségre szóló mindenkire vonatkozó egyéni meghívást az egyház szent mivoltából vezeti le. Az egyház fogyatkozhatatlanul szent - fogalmaz a konstitúció -, mert Krisztus, „az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel ’egyedül szentnek’ ünnepelünk, menyasszonyaként szereti az egyházat, önmagát adta érte, hogy megszentelje (vö. EJ 5,25-26), saját testeként kötötte egybe önmagával, s Isten dicsőségére elárasztotta Szendéikének ajándékával. Ezért az egyházban mindenki ... meghívást kap az életszentségre ...Az egyház szent és ez szüntelenül meg is nyilvánul - és meg is kell nyilvánulnia - azokban a gyümölcsökben, amelyeket a kegyelem által a Szentlélek érlel a hívőkben ...” (LG 39). Az egyház ontológiai, objektív értelemben szent, mert fejének és vőlegényének, Krisztusnak szentsége és kegyelme sugárzik rá, az ő megszentelő Szentlelke működik benne, megtalálhatók benne hiánytalanul a megszentelődés Krisztus által alapított eszközei (LG 42), s ő maga Isten végérvényesen győzedelmes kegyelmének jele és eszköze a világban. Ezért az egyházban élve eljuthatunk Isten kegyelméből az életszentségre (LG 48). Ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusa a zsinati tanításra utalva fogalmaz: „Krisztus a vele egyesült egyházat megszenteli; tőle és
