Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Puskás Attila: A keresztény életszentség eszménye a Lumen gentium és II. János Pál pápa tanításában
48 Puskás Attila benne az egyház megszentelővé válik: az emberek megszentelésére Krisztusban és Isten dicsőítésére ’mint célra irányul az egyház minden tevékenysége’ (SC 10)” (KEK 824). Az egyháznak ez az elveszíthetetlen ontológiai szentsége alapozza meg tagjainak a keresztségben elnyert ontológiai szentségét, segíti őket a szentségi kegyelem kibontakoztatásában, s rója rájuk morális értelemben is a szentté válás kötelezettségét. Az egyház akkor tudja gyümölcsözően teljesíteni küldetését, akkor lehet az üdvösség fényesen ragyogó jele és eszköze, ha tagjainak életszentségében kinyilvánul magának az egyháznak Krisztustól ajándékba kapott ontológiai szentsége.5 Az egyház tagjaiban szent és bűnös egyszerre. Bűnös tagjai bűnbánatra, megtérésre, gyógyulásra és megújulásra szorulnak. Ám ez éppen azért lehetséges, mert az egyházban elveszíthetetle- nül jelen vannak a megszentelődés forrásai. Az egyház tagjaiban szent és bűnös egyszerre. Bűnös tagjai megsebzik az egyházat és elhomályosíthatják küldetését. Ám éppen azért, mert Krisztus titokzatos testében a lelki ajándékok cseréje megvalósulhat, az egyház szent tagjai imáikkal, közbenjárásukkal, áldozataikkal segítik bűnös testvéreiket a megtérésben és megszentelődésben. Az életszentség ekkléziológiai dimenziója azt is magában foglalja tehát, hogy a Krisztussal való egyesülés a Lélek erejében az azokkal való közösségben történik, akik szintén Krisztushoz tartoznak akár még itt, a földön zarándokolnak velünk együtt, akár már Krisztussal együtt a mennyei dicsőségbe jutottak, akár még a halál utáni tisztulás állapotában vannak (LG 49-50). A keresztény életszentség a szentek közösségében élve valósul meg, tehát egyszerre egészen személyes és ugyanakkor lényegileg közösségi természetű is. Krisztus titokzatos testében, az egyházban minden tag személyes életszentsége a többi tag javára is válik. Minden tag arra hivatott, hogy a nekijuttatott karizma szerint, sajátos hivatását és küldetését teljesítve az egész Testet építse.6 A Lumen gentium szövege nyomatékosan és ismételten hangsúlyozza, hogy a személyes megszentelődést megadó kegyelem (gratia sanctificans) és az egyház építésére adott kegyelmi ajándék (gratia gratis data) milyen szorosan összetartoznak. A személyes életszentségben való előrehaladás a saját életállapottal és küldetéssel járó feladatok hittel, reménnyel és szeretettel való végzésében valósul meg: „Minden keresztény hívő napról napra jobban megszentelődik sajátos helyzetében, feladataiban és életkörülményei között, sőt éppen mindezek által, ha hittel fogad mindent a mennyei Atya ke5 Giovanni Vodopivec, II Santo a la canonizzazione dei Santi nála Chiesa segni di salvezza, in Communio 1972/5, 325-334. 6 Vö. Paolo Molinari, II „santo” alia luce della teológia dogmatica, in Miscellanea Amato (???), Roma 1978, 285-310; itt; 292-298.
