Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Puskás Attila: A keresztény életszentség eszménye a Lumen gentium és II. János Pál pápa tanításában
46 Puskás Attila keresztjét hordozó Jézust követve, hozzá hasonulva jutnak el a megkeresztelt emberek az életszentségre, válnak szentté s részeseivé Krisztus dicsőségének is (LG 40; 41).3 Isten ingyenes kegyelme és elhatározása alapján Jézus Krisztusban tette megigazulttá és valóban szentté őket a keresztség szentsége által. Ezt az ajándékba kapott megszentelődést kell életmódjukkal megtartaniuk és tökéletesíteniük (LG 40); másképpen fogalmazva: az ontológiai szentségnek morális szentséggé is kell válnia a megkeresztelt ember életében. Ennek konkrét útja az erények gyakorlása, a jócselekedetek, a bűnbánatban való megtisztulás és belső szabadság kialakítása a teremtett javakkal való viszonyban. Az életszentség krisztológiai eleméhez szorosan kapcsolódik a pneumato- lógiai dimenzió. A Krisztussal való egység-egyesülés munkálója a Szentlélek. A feltámadt Krisztus elküldte és a történelemben folyamatosan küldi tanítványainak a megszentelő Szentleiket, aki a mind tökéletesebb szeretetre indítja őket. Ő az a belső mozgató Erő, mely arra ösztökél, hogy Istent teljes szívünkből, teljes lelkűnkből, teljes elménkből és minden erőnkből szeressük (vö. Mt 12,30), egymást pedig úgy, ahogy Krisztus szeretett minket (vö. Jn 12,34; 15,12). A zsinati dokumentum rokonértelmű kifejezésekként használja a tökéletesség (perfectio) és az életszentség (sanctitas vitae) szavakat; a szentté válásra kötelezettség (vö. ITessz 4,3; Ef 1,4) nem más, mint a tökéletességre való felszólítás (Mt 5,48). A konstitúció értelmezésében az életszentségre törekvés, mint a tökéletességre törekvés, azonos a tökéletes szeretetre törekvéssel.4 Ennek munkálója bennünk Krisztus Lelke, akinek „legkiválóbb és legszükségesebb ajándéka a szeretet, amellyel mindenekfölött szeretjük Istent, felebarátunkat pedig őérette” (LG 42). Kegyelmével a Szentlélek vezeti a keresztény embert az élő hit útján, mely felszítja a reményt és a sze3 A Lumen gentium szövegében használt rokonértelmű igék a Krisztussal való egységre, egyesülésre vonatkozóan, mind a szentté válásnak ugyanazon krisztológiai eseményét-folyamatát világítják meg, más-más árnyalattal: coniungi, consecrari, conformes fieri, sequi, imitari. Vö. Paolo M ounari, II „santo” alia luce della teológia dogmatica”, in Miscellanea Amato (???), Roma 1978, 285-310; itt: 289. 4 Az életszentség, a tökéletesség és a tökéletes szeretet azonosítására néhány példa: az egyház szentsége nyilvánul meg azokban a hívőkben, akik „tökéletes szeretetre törekszenek" (LG 39); Krisztus minden tökéletesség mestere és példaképe, az életszentség szerzője és bevégzője (LG 40); az életszentségre meghívó, azaz a tökéletességre felszólító krisztusi imperatívuszt - „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48) - a szöveg a tökéletes szeretetre való ösztökélés és képesítés távlatában ekképpen értelmezi: „Hiszen mindegyikükre elküldte a Szentlelket, ezt a belső mozgató Erőt, hogy szeressék Istent teljes szívükből...” (LG 40); „bármilyen rendű-rangú keresztény ember meg van híva a teljes értékű keresztény életre és a tökéletes szeretetre (LG 40); „A szeretet ugyanis ... irányítja a megszentelődés eszközeinek használatát, lélekkel tölti el ezeket az eszközöket és biztosítja céljuk elérését” (LG 42).
