Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Passarelli, Gaetano - Török Csaba (ford.): A gyermekek ünnepe - Megfontolások Jézus jeruzsálemi bevonulásának ünnepe és az ünnep ikonográfiája kapcsán

A gyermekek ünnepe

27

Azonban a keleti szírek (vagyis a káldok)8 ezt a napot a »Hozsanna ünnepének« nevezik, akárcsak az etiópok9, ezáltal mintegy a bevonulásnak tulajdonított diadalmas karaktert domborítják ki. Hasonló dolog figyelhető meg az örmény hagyomány egyes elemeiben, ahol a X. századtól kezdve több kézirat »ologomen« vasárnapnak nevezi ezt az ünnepet. Ez a kifejezés a Krisztust üdvözlő kiáltás első szavát veszi át: Eulogimenosz ho erchomenosz (áldott, akijön..., Mt 21,10)10.

Az ünnep gyermekekhez való kapcsolódása már magának az ünnepnek a szívében rejtezik. A bizánci hagyományú egyház így énekel erről: „Mi is, miként a gyermekek, hordozzuk a győzelmi jelvényeket, és hozzád kiáltunk, aki legyőzted a halált: Hozsanna a magasságban, áldott, akijön az Úr nevében!”11

A hagyomány, amely felidézi a gyermekek részvételét a bevonulásban, igen régi eredetű; ez is Jeruzsálemből ered, ahogyan erről Eteria és jeruzsá- lemi Szent Cirill is tanúságot tesznek. A zarándokasszony leírta azt a momentumot, hogy a szüleik által kísért gyermekek minként vettek részt a körmenetben: „És amennyi gyermek csak van azon a helyen - még azok is, akik nem tudnak járni, olyan kicsinyek, akiket a szüleik a nyakukban tartanak - mindnyájan ágakat tartanak, ki pálmaágakat, ki olaj-ágakat; és így vezetik a püspököt olyanformában, ahogy az Urat vezették azon a napon”12.

Az idézett evangéliumi szakasz valószínűleg a Mt 21,8skk-ban található. Azonban az [olajfajágakat hordozó, és így az Úr elé siető gyermekek képe nem tűnik fel az evangéliumokban. Gondolhatunk a Mt 21,15skk szövegére, ahol a főpapok és az írástudók, akik hallják, hogy a gyermekek ezt kiáltják: „Hozsanna Dávid fiának”, méltatlankodnak, és ezt mondják: „Hallod, mit kiabálnak?" Jézus így válaszol nekik: „Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?” (vő. Zsolt 8,3). Nyilvánvalóan egy olyan helyi hagyományról van itt szó, amely az első századok során jelent meg. Jeruzsálemi Szent Cirill Katekézisében valóban ezt olvashatjuk: „Krisztus igazi tanúi sokan vannak... ahogyan tanúskodik az a pálmafa is, amely ágakat adott a gyermekeknek, amelyekkel ők [Jézust] köszöntötték”11.

G. Kollamparampil, Week of the victorious paschal Lammfrom Palm Sunday in Easter Sunday in the east Syrian Liturgy, in Hebdomadae Sanctae celebratio, 138-139.

M. Habte, La celebrazione della settimana santa nella Chiesa etiopica, in Hebdomadae Sanctae celebratio, 103-105.

10 Ch Renoux, La grande semaine dans les textes du Rite Arménien, in Hebdomadae Sanctae celeb- ratio, 54.

11 G. Passarelli, Iconostasi. La teológia della bellezza e della luce, Mondadori, Milano 2003, 220.

12 Eteria útinaplója, 31. fejezet, 3.

13 Jeruzsálemi Szent Cirill, Katekézisek X, 19 (PG 33.685A).