Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Passarelli, Gaetano - Török Csaba (ford.): A gyermekek ünnepe - Megfontolások Jézus jeruzsálemi bevonulásának ünnepe és az ünnep ikonográfiája kapcsán
28 Gaetano Passarelli Valószínű, hogy a »gyermekek« kifejezést ebben a szövegrészletben - akárcsak más hasonló szövegekben is - a lehető legtágabb értelemben kell vennünk, vagyis nem csak »fiatal gyermekekről« van szó, hanem »a hitben fiatalokról« is. Más szóval: fennáll annak a lehetősége, hogy a katekumenek (gyermekek) részt vettek a körmenetben, miután már részesedtek az iniciá- ciós rítusokban, és készültek a keresztségre, amelyet a húsvéti vigilia-szer- tartás keretében vehettek majd fel14. AZ ÜNNEP GYÖKEREI A második századig Jézus messiási mivoltának egyik legnagyobb megerősítését a szent Városba való dicsőséges bevonulásában látták, amely Zakariás próféciája szerint történt meg, ahol ezt olvassuk: „Ujjongj, Sión leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján” (Zak 9,9)15. Jusztinosz16 művében, a Dialógus a zsidó Trifónnal címűben valóban azt olvashatjuk, hogy Jézus jeruzsálemi bevonulása nem a Krisztus hatalmát nyilatkoztatta ki, hanem azt mutatta meg az embereknek, hogy valóban ő a Krisztus”17. Messze a legfontosabb, egyszersmind a leggazdagabb információforrást az a IV. században, Jeruzsálemben keletkezett írás jelenti, amelyet Eteria Úti- naplójaként ismerünk. „Másnap tehát, vagyis vasárnap, amikor belépnek a Húsvét hetébe, amit itt Nagyhétnek neveznek, miután elvégezték a kakas kukorékolásától kezdve azt, amit az Anasztasziszban18 és a Keresztnél szokás végezni reggelig: vasárnap reg14 Ld. J. Pinelli -1. Pons, La settimana santa en el antiguo ríto híspanico, in Hebdomadae Sanctae celebratio, 246. 15 Az [olajfa] ágas körmenet mindig is diadalmas karakterrel rendelkezett, és nyugaton már igen korán úgy tekintettek rá, mint Krisztusnak, a királynak az ünnepére. Ld. M Righetti, L’an- no liturgico nála storia, nála messa, ndl’uffitío, vol. II, Milano 1969, 184-195. 16 Nablúzban (Szichem) született a II. század kezdetén, pogány kolónusok gyermekeként. Miután több filozófust tanulmányozott, megtért a keresztény hitre, és igen aktív munkásságba kezdett. Vitát folytatott egy zsidóval, Trifónnal. Valószínűleg 155 körül megírta a Dialógus a zsidó Trifónnal című művét, majd pedig a Könyörgés a keresztények érdekében című Írását. Ezt követte az Antoninus Pius császárhoz intézett Apologia. Hitéért 165/166-ban ítélték halálra. 17 Dialógus a zsidó Trifónnal 8,8 (magyarul megjelent az Ókeresztény írók 8. kötetében, Szent István Társulat, Budapest 1984); vő. Apológia 35, 11. 18 Az Anasztaszisz (Feltámadás) volt az a bazilika, amelyet Jézus sírja fölé építettek, és a Mar- tyriummal egyetemben ez volt a jeruzsálemi liturgikus ünneplések középpontja. Ld. V.Corbo, La basilique du Saint Sépulcre ä Jerusalem, Jérusalem 1969; Ch. Couasnon, L’église du Saint Sépulcre á Jerusalem, London 1974.
