Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
22 Jose Granados nünk, hogy ennek az áldozatnak, kultusznak a helye az emberi test, az új Templom. Ezt úgy is megfogalmazhatnánk, hogy az Egyháznak olyan körülményekre van szüksége, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember testét megszentelt helynek tekinthessük, mert az ember csak ebből kiindulva építheti fel a maga Templomát. Ebben az értelemben a keresztény jelenlét igen kényelmetlen egy totalitárius államnak. Pontosan ez az a Templom, az ember teste, amelyet a leginkább szofisztikáit totalitarizmusok profanizálni szeretnének. Ezáltal képesek ugyanis behatolni a személy intimitásának legszentebb területeire. így tehát az emberi test temploma a történelem egész folyamán szenvedő testté alakul át. Ha Jeruzsálem kilenc mérték szépséget kapott, ugyanakkor azonban kilenc mérték szenvedést is, akkor elmondhatjuk, hogy ugyanez történik a századok során Krisztus új Templomával, amely fegyvertelenül áll meg az erőszakos üldöztetésekkel szemközt. Tény, hogy fegyvertelenné lesz az, aki megengedi Jézusnak, hogy örök királyként mutatkozzék be. Míg más templomokat meg lehet hódítani vagy meg lehet védeni fegyverekkel, addig az, ami megnyitja az emberi test kapuit, az egy szabad befogadás. Kényszeríteni nem más, mint elpusztítani. Kapui nem nyílnak meg a fegyverek ereje előtt, csakis azelőtt, aki szamárháton vonul be, miként Jézus Jeruzsálembe. Krisztus királysága, pontosan mivel az ember legmélyebb dimenzióinak középpontjába, a test és a lélek egységébe érkezik el, a megaláztatásban és a szenvedésben valósul meg. A végső átalakulás türelemmel fogja az ember szabad válaszát várni, anélkül, hogy szükségszerű elvárást támasztana, így tehát Jézus jeruzsálemi bevonulása egy az idők végén való jövendő eljövetele jelévé változik. Most már megérthetjük, hogy Krisztus miért nem képes királyként ünnepeltetni magát a szent városban. A kenyérszaporítás történetében Jézus először bújt ki megkoronázása alól. A nép azért kiáltja ki királynak, mert a nép jóllakatásával egyfajta jelet vitt végbe. Ebben a konkrét esetben egy súlyos félreértésről van szó: azt hitték, hogy Jézus országa az ő hatalmán és az anyagi bőségen alapul. Nem fogták fel a csoda szimbolizmusát, amely valójában az Eucharisztiára vonatkozott, Jézus megtört és a sokaságnak kiosztott testére. Pontosan erről van szó: aki meg akarja érteni Jézus királyságát, annak a testén keresztül kell kezdenie. Ennek okán amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, már nincs lehetőség a félreértésekre. Világossá válik, hogy ez a jel, az új Templomé, Jézus meghalt és az életbe visszatért Testének a jele. Ebből kifolyólag uralma más lesz azokénál, akiket megkoronáztak, vagy akik másokat koronáztak meg. Másfelől Jézus igénye egyáltalán nem tűnik támadónak a fennálló hatalommal szemben: úgy érkezik, mint egy alázatos
