Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
Az új Hozsanna az új Templomban 21 nek megvan a képessége arra, új módon értelmezze a Nomoszí és a Logoszí- E kettőt azok a terhek jelentik, amiket a két állatra raktak, amelyeken Jézus bevonult Jeruzsálembe. Izajással összhangban, ahogyan azt atyák által gyakran idézett szavak mondják, mind a törvény, mind az ige Jeruzsálemből, a szent városból indul ki: „Mért a Sionróljön a törvény (Nomosz) és Jeruzsálemből az Úr tanítása (Logosz)” (íz 2,3). Amennyiben tehát az Ige és a Törvény, amelyek megteremtik az egész világ egységét, az Ószövetség idejében aj eru- zsálemi Templomban lakoztak, akkor most ez az új ige és új egyetemes törvény egy másik Templomban találhatók meg, Jézus testének Templomában, amelyet Jeruzsálemben feszítettek keresztre, s amely ott is támadt életre. Krisztus az egyetemes Logosz, és törvényeiben egy új Nomoszt találunk, egy új Törvényt, amelyben minden ember felismerheti önmagát. Térjünk most vissza a kereszténység egyetemességének kérdésére. A testnek mint Templomnak a felfogása lehetővé teszi történelmi szinten a vallási és a politikai szférának a keresztény érára jellemző szétválasztását33. Ettől kezdve már nincs többé egy olyan Templommal dolgunk, amelyet egy különleges, privilegizált helyen kell felépíteni, ami megköveteli a papság és a királyság egyesítését. Ugyanakkor a testnek ez az azonosítása a Templommal megakadályozza a politika és a vallás teljes szétválasztását is, mintha egymás között semmilyen kapcsolattal nem bíró szférákról lenne szó. Sőt, még szorosabban kapcsolódnak egymáshoz. Igaz, hogy a keresztény sohasem kötődik egy konkrét helyhez, mint amilyen a templomtér volt, sem pedig bizonyos specifikus külső kifejeződési formákhoz, mint az állatok feláldozása. Itt a kereszténységnek sokkal nagyobb tere van az adaptációra, mint a többi vallásnak, amelyeknek az identitása ezekhez kötődik. Ez a változás azonban nem azért megy végbe, mintha a kultusz lelkivé, testetlenné vált volna. Épp ellenkezőleg, a megtestesülés a legvégsőkig jutott el, mivel most az emberi test maga vált Templommá: az értelmes kultusz testi kultusz. Ez az oka annak, hogy a keresztény jelenlét a társadalom szívében nem csak hogy nem csökken, hanem radikálissá válik. Az Egyház azt mondhatja az Államnak, hogy egyetlen szükséglete abban áll, hogy áldozatot mutathasson be Istennek, miként azt Mózes a fáraónak mondta. Azonban azt is hozzá kell ten33 Ld. J. Ratzinger, Église, oecuménisme el politique, Fayard, Paris 1987 és 2005. „A keresztény hit elpusztította az istenített Állam, a paradicsomi Állam és az uralom és hatalom nélküli társadalom mítoszát. A maga helyén elültette az értelem realizmusát. (...) Az ember igazi realizmusában humanizmust lelhetünk, a humanizmusban pedig megtalálhatjuk Istent. Az igazi emberi értelemben feltaláljuk a morált, amely Isten parancsolataiból táplálkozik. Ez a morál nem magánügy; közösségi értéke és visszhangja van."
