Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Bolberitz Pál: A monoteizmus a nyugati filozófiában
164 Bolberitz Pál a dolgok létet adó formájára (forma essendi). Szerinte az egység prioritást élvez a léttel szemben (s itt fölfedezhető nála a plotinosi-prokloszi hatás), mert nézete szerint a transzcendens egység a létet megelőző egység (Vor- Dem-Sein-Liegende). Ezért mondhatja, hogy „capacius est igitur unum quam ens”33. N. Cusanus egy késői művében, a „De non aliud”-ban Isten egységét a teremtett világ sokaságával és összetettségével összevetve elemzi, és így világítja meg Isten egyszerre-való transzcendenciáját és immanenciáját. A rá jellemző sajátos szójátékkal - a negatív teológia hatásait hordozva - Istent ezzel a kifejezéssel jelöli meg: „non aliud”, vagyis „nem más”. Ebben a szó- összetételben a „más” a „külső egység”, vagyis az „egy” elválasztottsága minden mástól. Teológiai értelemben ez azt jelenti, hogy a teremtő Isten (non aliud) nem azonos a teremtett világgal (aliud). Ez Isten fenségét, egységét, transzcendenciáját is megvilágítja, és érzékelteti Isten radikális különbözőségét, „másságát” a világgal szemben. Ugyanakkor a „non aliud” név megvilágítja Isten „belső egységét” is, hiszen Isten azonos önmagával, Ő az abszolút identitás. Ám a teremtés révén részesíti is a világot analóg értelemben az Ő ősazonosságából, hiszen Ő a világban, a sokaságban lévő létezők körében megtapasztalható identitás-törekvés végső transzcendentális lehetőségi feltétele, s ily értelemben Isten immanens módon jelen van a teremtett világ dolgaiban. Isten abszolút egységét és felülmúlhatatlanságát találóan érzékelteti Cusanus ebben a művében oly formában, hogy rámutat arra: Isten lényegéről csak tautologikus meghatározást lehet adni, mivel Ő minden meghatározás transzcendentális lehetőségi feltétele (definitio definitiorum), hiszen „non aliud est non aliud quam non aliud”, vagyis „a nem más nem más mint nem más”. Cusanus ebben a tautologikus megfogalmazásban beleérni a Szentháromság titkát, mivel az Isten lényegét nem lehet másként meghatározni mint az Isten lényegével, ahol a meghatározás alanya, állítmánya és copulája is a három személyű egy Isten valamely személye, ami ugyanakkor egylényegű34. Az újkori filozófiában a figyelem mindjobban elterelődik Isten egységéről, s előbb a metafizikai „Egy” mind inkább elszakad a teológiai „egy”-től (vö. deizmus), majd a transzcendens és immanens „egy” fogalma összekeveredik (vő. panteizmus), és később áttolódik a matematikai egyről és végte33 Ebd. c. 21. n. 60. 34 N. Cusanus: De non aliud, in N. von Kues: Philosophisch-Theologische Schriften (lateinisch-deutsch), hg. von Leo Gabriel, Wien, 1966, c.I-II. Bd. II. S. 447-451.
