Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Vass Bálint: A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teológiájában
146 Vass Bálint hogy egy meghaladott, statikus létfogalmat kell lecserélni, hanem hogy abba a történetiség dinamikáját kell integrálni. A dinamikus létfogalom kidolgozásához Balthasar elsősorban két forrásból merített. Az egyik Johann Wolfgang von Goethe, a másik Ferdinand Ulrich. Egy, az 1976-ban készült beszélgetés során Balthasar oly jelentőségűnek ítéli Goethe szerepét a saját teológiájában, mint Kant szerepét Rahnemél15. Ennek a szerepnek a balthasari alak (Gestalt) fogalmának kidolgozásában van döntő jelentősége. Balthasar az említett beszélgetés során Goethe „A növények alakváltozása” című versére hivatkozik. A vers elemzése feltárja a balthasari alakfogalom legfontosabb ismertetőjegyeit, melyek három pontban foglalhatók össze. Az „alak” először is egy organikus egész egységes és közvetlen fizikai tapasztalását fejezi ki annak ellenére, hogy az a fejlődési folyamat során különböző formában mutatkozik meg. Másodszor kifejezi, hogy a növény egészét nem a részek összege adja ki, hanem minden részben benne rejlik a teljes növény16. Ne feledjük, hogy ennek a megfigyelésnek a jelentősége a bibliai kinyilatkoztatásra, illetve konkrétan Krisztusra, mint az Atya megtapasztalható alakjára való alkalmazásban áll. Eszerint mindaz, ami a krisztusi kinyilatkoztatásban, a Szentírásban, a Szent Hagyományban mint töredékesség mutatkozik meg, úgy képes az egészet megmutatni, hogy azt sosem meríti ki teljesen. A szentháromságos szeretet közvetlenül megtapasztalható módon mutatkozik meg Krisztus alakjában, és leginkább a Kereszt eseményében17, anélkül azonban, hogy azt állíthatnák, hogy sikerült fogalmainkkal megragadni ezt a titkot. Harmadszor, mindezeken túl, az alak fogalma egy dinamikus mozzanatot is magában rejt: a növekedés folyamata a növényben a koncentráció (összesűrűsödés) és az expanzió (kitágulás) mozgásában ragadható meg: a mag potenciálisan az egész növényt magában rejti, mely a teljes növény kifejlődése után a tőle minőségileg különböző magvak produkciójában ismét visszatér önmagához. Itt tehát egy olyan törvényről van szó, mely a növények életének belső vitalitását biztosítja az elmúlás és a termékenység által. Ez a belső törvény Balthasar gondolkodásában a szeretet törvénye. A szeretet az, ami a belső mozgatója lesz annak a folyamatnak, melynek során a növény az önmaga életerejéből áldoz, hogy a mag létrejöhessen, majd pedig, hogy a mag önmagát áldozza fel, hogy a növény kifejlőd15 M. Albus, „Geist und Feuer. Ein Gespräch mit Hans Urs von Balthasar”, in Herderkorrespondenz 30 (1976), 75. 16 HIII/1, 713. 17 A kereszt teológiáját (theologia cruds) Balthasar tág értelemben szemléli, mely a feltámadást is magába foglalja. Vö.: Theodramatik III, Die Handlung, Einsiedeln: Johannes Verlag, 1980, 296. (ezentúl: TDIII)
