Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Vass Bálint: A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teológiájában
A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teógiájában 147 hessen. És a szeretet lesz az is, amely az élőlények közötti harmonikus körforgást határozza meg, a táplálékláncot, amely pont az azt bensőleg mozgató szeretet törvénye által hordozza magán Isten benső életének nyomait18. Balthasar tisztában van azzal, hogy egy ilyen dinamikus valóságot leíró, fenomenológiai fogalomnak a teológiába való beillesztése nem könnyű vállalkozás: „Bizonyosan nagyon nehéz ezt az alakfogalmat a teológiába bevezetni. Én ezt megpróbáltam. Megpróbáltam a kereszténységet vagy Krisztus alakját mindenekelőtt mint alakot megfigyelni, illetve Krisztussal együtt az ő Egyházát. Egy alakot körül lehet járni, minden oldalról meg lehet nézni. Mindig valami mást látunk, mégis mindig ugyanazt látjuk”19. E fogalom bevezetésének nehézsége pontosan abban áll, hogy tartalmilag összeegyeztethetetlennek tűnik a tomista filozófiában már gyökeret vert lét- és igazságfogalommal. Annak pontosabb megértéséhez, hogy ez a Goethe-féle alakfogalom miként nyeri el érvényét az ontológiában, elengedhetetlen Ferdinand Ulrich filozófiájába való betekintés. Ő az, akire Balthasar ritkán utal ugyan, de amikor megteszi, akkor kivétel nélkül teológiájának lényegét érintő kérdésekben. Ulrich a tomista filozófia azon irányzatának képviselője (Gustav Siewerth és Hans André mellett), mely a létben rejlő „semmi” (Nichts) pozitivitását a szegénység és gazdagság dialektikájában dolgozta ki. Két szenttamási tételből indul ki. Az első szerint a teremtett lét az isteni jóság hasonlósága20. A második a jóságot, mint a saját lét kiáradását határozza meg21. A kettő egybevetéséből következik, hogy a teremtett létnek az isteni léttel való hasonlósága abban áll, hogy képes kiáradni. Ennek megfelelően a létező a teremtett lét önkiáradásának és a véges lényegiség befogadóképességének az eredménye. Azáltal, hogy a lét kiárad, a lét szegénysége mutatkozik meg, hiszen a lét csak ebben az önkiüresítésben „létezik”, önmagában ugyanis nincs is léte. Ugyanakkor ebben mutatkozik meg a gazdagsága is, mert önmagát a lényegnek ajándékozva nyeri el attól megvalósult formáját. Az a belső mozgatóerő, mely ezt az ajándékozási folyamatot meghatározza, a szeretet. így a létezők belső magyarázata a szeretet dinamikáján alapszik. Ulrich vizsgálódásainak nyomán Balthasar a szeretet önajándékozó dinamikájában ragadja meg azt a hasonlóságot, ami a teremtett és teremtetlen (szentháromságos) lét között fönnáll. Istenben ugyanis a személyek sem léteznek azon folytonos, a szere18 Theodramatik IV, Das Endspiel, Einsiedeln: Johannes Verlag, 1983, 88-89. (ezentúl: TDIV) 19 Uo. ford, szerző. 20 De Veritate, Qu.22 Art.2 ad 2: „esse creatum est stmilitudo divinae bonttatis“. 21 Summa Theologiae I, Qu.5 a. 4 ad 2: „bonum dicitur diffusivum sut esse”; Sententiarum 1, Dis.34 Qu.2 Art. 1: „bonum est diffusivum sui ipsius, et est quasi princípium fontaié omnis emanationis divinae bonitatis”.
