Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Vass Bálint: A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teológiájában
A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teógiájában 145 Balthasar azonban, Heideggert követve, az ontológiára is alkalmazza a fenomenológia módszerét. Erre alapvetően az a meggyőződés indítja, hogy a teremtett világ a maga esetleges létében is Istennek, a lét legfőbb alapjának és forrásának11 kinyilatkoztatása (Schöpfungsoffenbarung'11 2). Arról, hogy a fenomenológia módszere miképpen nyer érvényt a balthasari ontológiában, a következő pontban lesz szó. BALTHASAR LÉTFOGALMA A történelmi gondolkodás követelményeivel megfelelésben, a fenomenológiai módszer már elég alapot szolgáltathatott a létezők dinamikus szemléléséhez és dinamikus szinten történő ontológiai megalapozásához. Ehhez azonban Balthasarnak már más forrásokhoz kellett nyúlnia. Még ha Heidegger filozófiájában jelentős szerepet tölt is be az „időbeliség” kategóriája, azt ő mégis csupán exisztenciális, szubjektív és nem objektív ontológiai szinten ragadja meg és dolgozza ki. Mind a heideggeri, mind a tomista ontológia egy statikus létfogalomból indult ki: az esetleges létezőt statikusan, a maga esetlegességének egy pillanatában szemléli, és nem történeti folyamatában. Tehát a létező igazságára, belső érthetőségére egy adott pillanatban igyekezett választ találni, és nem arra, hogyan lehetséges a létező igazságának közlése annak időbeli dinamikájában. A keresztény filozófiában a létezők dinamikus ontológiai megalapozása annál is inkább sürgetőbbé vált, mert az említett metafizikai érdeklődés hátterében alapvetően teológiai probléma állt. Jézus Krisztus személye ugyanis, aki az Atyával való személyes kapcsolatán keresztül nyilvánította ki egy konkrét történelmi kor eseményeinek folyamatában Isten igazságát, mint a Szentháromság szeretetét (ld.: szentjáno- si igazságfogalom), egy „dinamikus és dramatikus valóság”13. Mivel azonban „az esemény maga is lét, és feltételezi a létet [.. .]”14, ezért szükséges volt ontológiai szinten megalapozni a történetiség dinamikáját. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Krisztusban eljött eseményt nem volna szabad statikusan is szemlélni, hiszen az általa elhozott rend fölülmúlhatatlan, végérvényes, azaz a változatlanság jegyét hordozza magán. Nem arról van szó tehát, 11 Hl, 150.: „Quell und Grund alles Seins”. 12 Vö.: Theologie der Geschichte, Einsiedeln: Johannes Verlag, 1959, 17-19. 13 A dicsőségfelfénylése I. Az alak szemlélése (ford.: Görföl Tibor), Budapest: Sik Sándor Kiadó, 2004,441. 14 A dicsőség felfénylése I., 442.
