Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Ratzinger, Joseph - Török Csaba (ford.): Egyház és gazdaság - Felelősség a világgazdaság jövőjéért
Egyház és gazdaság 135 Ebben a távlatban úgy tűnik, hogy a központosított gazdaság jelentheti az erkölcsi alternatívát, amely felé sokan már-már vallásos bizalommal fordulnak, és amelynek konkrét kinézete egyenesen vallási tartalommá válik. Való igaz, hogy míg a piacgazdaság számot vet az önzés elkerülhetetlen következményeivel, és az önzések közötti párharc gondolatával igyekszik ezeket korlátok között tartani, addig a központosított gazdaságban látszólag egy igaz vezetés gondolata dominál, amelynek az a célja, hogy ugyanazokat a jogokat biztosítsa mindenkinek, és gondoskodjon a javak mindenki között való egyenlő elosztásáról. Az eddigi tapasztalatok valóban nem bátorítóak, mindazonáltal ez nem kielégítő alap ahhoz, hogy feladjuk a reményt, miszerint lehetséges az erkölcsi gondolat megvalósítása. Arra kell gondolnunk, hogy ha megkísérelnénk az egész rendszert egy szilárdabb erkölcsi alapra helyezni, egy olyan társadalomban, amelyet nem a lehető legnagyobb haszon vezérel, hanem az önszabályozás és a kölcsönös szolgálat, akkor mégis lehetséges lenne kiengesztelni az erkölcsöt és a hatékonyságot. Ily módon a gazdaságról és ennek a területnek az erkölcséről folytatott vita egyre inkább a piacgazdaság elleni megfontolásokhoz vezet, amelyről úgy gondolják, hogy most teljességgel elnyerheti a helyes erkölcsi alapját. A MARXISTA RENDSZER Akkor lehet a fentebb felvázolt problematikát a maga összetettségében megragadni, hogyha ezen a ponton fontolóra vesszük a mai helyzet panorámáját meghatározó gazdasági és elméleti kérdések harmadik közegét is, mégpedig a marxista világot. „A marxista rendszer” gazdasági elméletei „és gyakorlati szervezete okán, a maga központosított gazdaságával a piacgazdaság abszolút ellentétét alkotja”3. Az üdvösséget abban látják megtestesülni, hogy a termelési eszközök magánhasználatára nincs semmiféle lehetőség, hogy a kínálat és a kereslet egyensúlya nem a piaci konkurencia révén áll be, és hogy nincs tere a magánbér terén való versenynek és hogy minden szabályozás egy központi gazdasági tekintélytől származik. Mindazonáltal a konkrét gazdasági mechanizmusok terén meglévő alapvető kontraszt ellenére közös pontokat is találunk az alapvető filozófiai elvek terén. 3 Höffner, J., Wirtschaftsordnung und Wirtschaftsethik. Richtlinien der katholischen Soziallehre, Sekretariat der Deutschen Bischofskonferenz, Bonn 1985, 34-44.
