Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Ratzinger, Joseph - Török Csaba (ford.): Egyház és gazdaság - Felelősség a világgazdaság jövőjéért
Egyház és gazdaság 133 ban nehéz felfogni, mi köze lehet egymáshoz az Egyháznak és a gazdaságnak, ha csak nem oly értelemben, hogy maga az Egyház is alanya gazdasági vállalkozásoknak, és mint ilyen, piaci tényezőnek számít. Az adott esetben azonban az Egyháznak eme egyházi mivoltából fakadó sajátosságnak köszönhetően kell szóba kerülnie. Ezen a ponton azzal az ellenvetéssel találjuk szembe magunkat, hogy épp a II. Vatikáni Zsinat után abszolút tisztelettel kell lennünk a kompetenciák autonómiája iránt. Ezért hát a gazdaságnak a maga sajátos szabályai szerint kell cselekednie, nem pedig kívülről ráerőltetett erkölcsi megfontolások szerint. Az Adam Smith-től eredő hagyomány alapján úgy tartják, hogy a piac összeegyeztethetetlen az erkölccsel, mivel az akaratlagosan „erkölcsi” viselkedésmódok ellentétesek a piac szabályaival, és semmi másra sem jók, mint hogy kizárják a piacból a „moralizáló” vállalkozókat. Ezért a gazdasági etikára sokáig úgy tekintettek, mint egyfajta „fából vaskarikára”, mivel a gazdaságban csak a hatékonyságot kell szem előtt tartani, és nem a moralitást.2 A piac belső logikája felment minket az alól a szükségszerűség alól, hogy az egyes gazdasági alany kisebb vagy nagyobb mértékű erkölcsiségére hagyatkozzunk. A piaci törvényszerűségek helyes játéka garantálja a legnagyobb mértékben a fejlődést és az elosztás kiegyenlítettségét. AZ EMBER NEM FÖLÖSLEGES TÉNYEZŐ A nagy siker, amelyre ez az elmélet szert tett, sokáig elfeledtette mindenkivel a saját korlátáit. A megváltozott körülmények között világosan felmutathatóak ennek az elméletnek a filozófiai előfeltevései és nehézségei is. Jóllehet ez az elgondolás az egyes gazdasági alany szabadságán alapul, és ebből kifolyólag liberálisnak tekinthető, lényege szerint mégis determinista. Előfeltételezi, hogy a piaci erők szabad játéka - ezekkel az emberekkel és ebben a világban - egyetlen irányba hat, vagyis a kínálat és a kereslet közötti egyensúly, a gazdasági hatékonyság és a fejlődés felé. Azonban ebben a determinizmusban - amelyben az ember látszólagos szabadsága ellenére valójában csakis a piac kényszerítő erejű törvényei szerint cselekedhet - helyet talál egy talán még inkább zavarba ejtő előfeltevés: 2 Ld. Koslowski, P., Über Notwendigkeit und Möglichkeit einer Wirtschaftsethik, in Sheidewege. Jahresschrift für skeptisches Denken 15 (1985/86), 204-305, 301. Ez az alapvető tanulmány lényegi belátásokra juttatott el engem.
