Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Baslez, Marie-Françoise - Török Csaba (ford.): Pál és a rabszolgaság
Pál és a rabszolgaság 129 ban különösképpen is aggasztotta a római hivatalviselőket. Egy súlyos eset vagy a rossz bánásmód nyomán elhagyni a gazdát mindig olyan lehetőség volt, amely nyitva állt az ókori rabszolgák előtt, úgy a görög-római világban, mint az egyiptomiaknál vagy a zsidóknál: erről bőséges tanúságtétellel szolgál a Biblia és az egyiptomi papiruszok is54. A rosszul tartott vagy elégedetlen rabszolga az istenek oltalmához és bizonyos rituálék garanciáihoz folyamodhatott, amennyiben esdekelve megjelent egy szentélyben vagy egy magánház tűzhelyénél. Az esdeklő sérthetetlensége (amely természetesen ideiglenes volt) mindvégig hatályban volt a tárgyalások és a közvetítés idején: a rabszolga vagy a szentélyben maradt mint „szent szolga”, vagy visszatért a gazdájához, amennyiben a rossz bánásmód vádja nem bizonyult valósnak, vagy újra eladták egy új gazdának. Úgy tűnik, ez utóbbi volt a leginkább gyakori eset. A szentélyek menedékhelyként is működtek, különösen is az efezusi Artemiszion akkoriban, amikor Pál három esztendőt töltött a városban. A szökött rabszolgák valódi jogi és társadalmi nehézséget képeztek: közrendi probléma volt ez, mivel - mint mondják - a szentélyek csodatevő bíróságokká alakultak át. Ugyanakkor tulajdonjogi nehézség is előállt így, hiszen magától értetődően felvetődött a régi gazda kártalanításának kérdése, és pereskedés indulhatott meg a régi és az új tulajdonos között. A tárgyalt korra a probléma oly széleskörűvé vált, hogy a római szenátus elrendelte az Ázsia provincia szentélyeiben folyó nyomozások meggyorsítását, különösképpen Efezusban, hogy megkíséreljék korlátozni a menedékjogot. Ebben a történelmi és társadalmi szövegkörnyezetben született a Filemon- hoz írt levél34 35. Amikor Pál úgy dönt, hogy „visszaküldi” a rabszolgát a gazdához (az alkalmazott ige jól megfelel egy szökött rabszolga esetének), aki korábban - miként kitűnik a levélből - megkeresztelkedett, szakít kora szokásaival és gyakorlatával, úgy a görög-római világgal, amelyben meggyökerezteti és hirdeti az evangéliumot, mint a zsidósággal, amelyhez születésénél fogva tartozik. Nem csak az ókori görögök utasították el a rabszolga visszaküldését a régi gazdájához, és részesítették előnyben az új gazdának való eladást, ami lehetővé tette az első tulajdonos kártalanítását; de a Bibliában is meg volt tiltva a zsidók számára, hogy visszakúldjenek egy családi tűzhelyüknél menedéket kereső rabszolgát a régi gazdájához, nekik kellett őrködniük fölötte36. 34 A kérdést tisztázza: Vaux, R. de, Les institutions de l’Ancien Testament, Cerf, Paris 1989, 135-136; vö. Sir 33,33 és Philón, Probus 148-151, De virtutibus 124. 35 Hivatkozom korábbi cikkemre: Esclaves fugitifs et droit d’asile dans l'Orient hellénisé ä Taube du christianisme, op. cit. 36 MTörv 23,16.
