Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Baslez, Marie-Françoise - Török Csaba (ford.): Pál és a rabszolgaság
128 Marie-Franfoise Baslez lésében, és eltúlozza a rabszolgák növekvő mobilitását30. Azonban semmi sem utal Pál leveleiben arra, hogy a jogszerű szolgaságot egyfajta sikerideológiához társította volna. Mindenekelőtt a következő nemzedék, római Kelemen, aki a páli alapvonalak szerint alkotja meg a maga ideálját a közösségről, és elkülöníti az önkéntes rabszolgaság két ellentétes formáját [ti. a kényszerű és az önkéntes rabszolgaságot], ami akkoriban korjelenségnek számított, visszautasítja azt az elgondolást, hogy valaki a szakmai és társadalmi előrejutás érdekében legyen rabszolga31. A keresztény csak azt az önkéntes rabszolgaságot tarthatja jogosnak, amely nyomorúságból fakad, azzal a céllal, hogy túléljenek egy éhínséget, vagy hogy kiszabaduljanak a megoldhatatlan eladósodásból. A szegények, akik azért adják el magukat, hogy táplálják a családjukat, vagyis hogy így más életeket mentsenek meg, királyokhoz és hősökhöz mérhetőek, akik a népükért áldozták fel magukat32. Semmi sem teszi tehát lehetővé, hogy Pálból konformistát csináljunk, aki vak vagy passzív volt kora konkrét realitásaival szemközt, hanem épp ott lelhetjük meg azt, amit a „páli forradalomnak” hívhatnánk, ahol soha nem keresik azt. A Filemonhoz írt levél - amely szintén az efezusi évek alatt keletkezett -, amelyet minden bizonnyal egy kolosszei megtérthez intézett az apostol, aki valószínűleg ahhoz a nagybirtokos réteghez tartozott, amely a leggyakrabban előfordul a térség összeírásaiban, megmutatja nekünk, hogy Pál sokkal inkább újító volt, mint ahogy azt általában vélni szokták. Egy olyan helyzetjelentésről van szó, amely egy Pálhoz menekült rabszolga ügyét tárgyalja33, aki ekkor maga is be van börtönözve. A rabszolgaságról való megfontolás sokkal inkább a ház keretébe helyezi a kérdést, mint a többi forrás. Azonban a címezetten kívül az apostol az ő házában összegyűlő egyházhoz is fordul. Ezáltal ez az egyedi kérdés egyházi dimenziót kap. Ezen kívül egy aktuális nehézségről van szó, amely Ázsia provinciá30 Garnsey, pp. 250-251. Martin, D. A., Slavery as Salvation: the Metaphor of Slavery of Pauline Christianity, New Haven 1990. A témában klasszikus Írásnak számít: Veyne, P., Droit romain et société: les hommes lihres qui passent pour esclaves et l'esclavage volontaire, in La société romaíne, Seuil, Paris 1991, 247-280. 32 lClem 54,4; Id. Baslez, M.-F., Saint Paul, artisan d’un monde chrétien, Fayard, Paris 2008, 312-313. 33 Hogy itt olyan rabszolgáról van szó, aki azért szökött el az urától, hogy Pálnak legyen a segítségére, vagy olyan szökött rabszolgáról, akit a római jog erro szakkifejezéssel illet, aki ideiglenesen hagyta el az urát, hogy egy harmadik személy közbenjárását kérje, másodlagos kérdés. A levél egyes kifejezései azt sugallják, hogy szökött rabszolgáról van szó, aki úgy vélte, hogy az apostol színe előtt lenni olyan, mint menedékjogot nyerni, ahogy ez az adott korban a szentélyek vagy a császár szobrai esetében volt. A kérdés aktuális állásáról ld. Baslez, M.-F., Esclaves fugitifs et droit d’asíle dans l’Oríent hellénisé ä l’aube du christianisme, in Mélanges offerts au Professeur Pierre Cabanes, Presses universitaires Blaise-Pascal, Clermont-Ferrand 2007, 316-317.
