Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Baslez, Marie-Françoise - Török Csaba (ford.): Pál és a rabszolgaság
124 Marie-FranQoise Baslez személyek csoportját jelenti - alkotta a misszió alapsejtjét10 11. Ez az oka annak, hogy Pál nem nyilatkozik kora társadalmi rendszerének legitimitásáról, amelyet en bloc elfogad11, hanem a konkrét viselkedésre vonatkozó modelleketjavasol, felvázolva egy új antropológia és egy új közösségi lét alapvonalait, amelyeket krisztológiája inspirál. Pálnak a szemére lehetne vetni egy látszólagos ellentmondást. Amikor a ga- latákhoz írt levelében így fogalmaz: „Krisztusban nincs rabszolga, sem szabad ember’’12, akkor az apostol gondolkodásának és hitének alapjait tárja fel: misztikus módon minden hátrányos megkülönböztetés és minden hierarchia elbukik, a keresztény öntudat a Krisztushoz való tartozáson alapul, bárminemű előre meghatározott követelés nélkül, Krisztus példája szerint, a megtérés és a keresztelkedés által beavatva. A keresztények megkeresztelke- désúkkor mindannyian „Krisztust öltötték magukra", ez pedig arra kötelezi őket, hogy az egyenlőség és a „testvériség” egy sajátos elemét ismerjék fel maguk között, bármilyen legyen is jogi státuszuk vagy társadalmi helyzetük. Ugyanakkor Pál nem veti el a rabszolgaság intézményét a gyakorlatban, ahogy a megszilárdult rendet sem veti el a maga egészében. A lelkipásztori levelek még nyomatékosabban megerősítik a társadalmi hierarchia iránti tiszteletet és az alávetés, valamint az engedelmesség kötelességét. Ezáltal Pál a görög-római világ széles körben elterjedt erkölcsét követi, amely leginkább a sztoicizmust jellemezte. A páli levelek egy irányba mutatnak a bibliai hagyománnyal és a világi törvényekkel, amikor kijelentik, hogy a rabszolgának engedelmeskednie kell az urának, neki azonban helyes mérték szerint és igaz módon kell bánnia rabszolgáival13. Pál tehát saját korának gyermeke, amikor azt írja az általa megtérített korinthosziaknak, hogy nem kell keresniük, miként változtathatnák meg helyzetüket. Számára a szabad ember és a rabszolga között fennálló különbség teljességgel viszonylagos, mivel Krisztus kiváltotta és felszabadította a rabszolgát14, ugyanakkor minden hívő „Krisztus szolgája” lett, olyannyira, hogy maga az apostol is így mutatja be önmagát15. Ennek oka az ő személyes, totális és definitiv elkötelezettsége, amely megtérésének lényegét képezi. Ezáltal Pál definitiv módon kereszténnyé teszi a természetes egyenlőség egyfajta 10 Baslez, M.-F., Saint Paul, artisan d’un monde chrétien, 303-304. 11 Róm 13,1-2. 12 Gál 3,27-28. Ez a gondolat visszatér az lKor 12,13-ban és később a Kol 3,11-ben. 13 Kol 3,22-23 és 4,1; Ef 6,5-9; Him 6,1-2; Tit 2,9. Összehasonlításképpen Sir 33,25-32. 14 lKor 7,21-24. A gondolat visszatér a Kol 3,24-ben és 4,1-ben, valamint az Ef 6,6-ban. 15 Róm 1,1; Fii 1,1 (a legkésőbbi biztosan hiteles levelekről van szó).
