Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Baslez, Marie-Françoise - Török Csaba (ford.): Pál és a rabszolgaság

Pál és a rabszolgaság

125

elgondolását, amelyet a sztoikus filozófia és a hellenista zsidóság terjesztett el. A filozófus Seneca, Pál kortársa, maga is a házon belüli viszonyok keretében értelmezi a rabszolgaságot: a rabszolgát elsődlegesen „lakótársnak” (contubemalis) fogja fel; akit - mint ilyet - emberi lénynek kell tartani, sőt „alacsony sorú barátnak’’16. Seneca és a sztoikusok különös figyelmet szentelnek annak a kérdésnek, hogy a létezés előre nem látott kockázatai milyen szerepet játszanak az úr és a szolga egymáshoz viszonyított helyzete terén, mivel a háború és az útonállás a szabadság brutális elvesztéséhez vezethetnek. A szabadság terén tett megkülönböztetés teljességgel viszonylagos, és semmi esetre sem vonatkozik a személy minőségére17. Ezáltal meghaladják a „természetből fakadó” rabszolgaság és a biológiai alacsonyabb rendűség arisztotelészi posztulátumát. Philón, a zsidó diaszpóra gondolkodója, aki egy nemzedékkel Pál előtt élt, maga is elismeri, hogy a rabszolgaság járulékos dolog és nem kérdőjelezi meg a természetből fakadó egyenlőséget: „A rabszolgák a sorsuk okán alacsonyabb rendűek, de jogot formálhatnak ugyanarra a természetre, mint gazdáik”18. Ő is elmegy odáig, hogy leírja: bizonyos helyzetekben megfordulhat a viszony az úr és a szolga között. Ilyenkor valójában a természetből fakadó egyenlőség és szabadság világlik ki, amely Isten minden teremtményében közös: az úr, legyen akármilyen közismert és művelt, a szolga szintjére süllyedtnek érezheti magát mindazon szemrehányások miatt, amelyekkel lelkiismerete illeti őt; és megfordítva a szolga is kinyilváníthatja szabadságát és jellemének nemességét, különösképpen szókimondása, parrhésziája révén19.

Pál korában a rabszolgaság kisebb rossznak tűnt, mint a szenvedélyeknek való kiszolgáltatottság. Ezt a szempontot nem sokkal később Epikté- tosz, a sztoikus bölcselő fogja mindenki másnál erőteljesebben megvédeni, aki maga is rabszolgasorból származott: a filozófusok szerint, akik már kidolgozták az erkölcsi és a jogi rabszolgaság közötti különbségtételt, a felszabadítás nem hozza el mintegy erőltetett módon a szabadságot, éppen ezért semmire sem jó keresni azt20. A rabszolgaságra jellemző állapotot, a megbün- tethetőséget maga Pál is a megszentelődés kivételes lehetőségének tekinti: „Ha rabszolga vagy, s úgy nyertél hivatást, ne bánkódj miatta. Még ha sza16 Levelek Luríliushoz 5,47.

17 Arisztotelész pozícióját gondolják újra: az ember természeténél fogva rabszolga.

18 Philón, De speríalibus legibus 3,137. A természetből fakadó rabszolgaság gondolata körül kialakult filozófiai vitáról ld. Garnsey, pp. 190-199.

19 Philón, Probus 149. Ugyanezt a gondolatot fejleszti tovább a keresztények körében alexandriai Kelemen a II. század végén, Paidagógosz 3, 6, 34.

20 Probus 151, 156 és 157.