Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Baslez, Marie-Françoise - Török Csaba (ford.): Pál és a rabszolgaság

Pál és a rabszolgaság 123 szolgaságot”6, ugyanakkor mégis a család részének tekintette őt7. A rabszol­ga szert tehetett egyfajta jogi és társadalmi elismerésre akár oly mértékben is, hogy a gazdasági élet független szereplőjévé vált. A gazdagok és a szegé­nyek közötti különbségtétel nem esett egybe a szabadok és a rabszolgák kö­zötti különbségtétellel. Dönthetett valaki úgy, hogy a nyomor elől menekül­ve önkéntes rabszolgaságot vállal. Ugyanígy egy műhelyt vagy üzletet vezető rabszolga élete, aki gazdaságilag független volt, más volt, mint egy házi rab­szolga élete. Mindkét létforma kivételesnek volt minősíthető, hogyha össze­hasonlítjuk őket a bányákban vagy a nagy mezőgazdasági telepeken dolgozó rabszolgatömegek kemény életkörülményeivel. Az úgynevezett „nyilvános” rabszolgák, akik a városok adminisztrációjában tevékenykedtek, vagy a csá­szári ház rabszolgái ugyanígy egyfajta elitet képviseltek: Pál nem csak ismer ilyen embereket, hanem a rómaiakhoz írt levele végén még köszönti is őket: üdvözli „Nárcisszus háza népét”, aki Claudius császár udvarához tartozó felszabadított rabszolga volt, és ugyancsak köszönti „Arisztobulosz háza né­pét”, aki kétségkívül a heródesi dinasztia hercege volt8. Nem lehet számon kérni Pálon, sem a többi keresztény gondolkodón, hogy miért nem vették górcső alá az emberi lét kizsákmányolásán alapuló gazdasági rendszert, vagy a rabszolgatartó államot - ezek a fogalmak teljes­séggel idegenek a szövegkörnyezettől és anakronisztikusak az adott korban. A család keretében élő rabszolga az, aki érdekli Pált, akárcsak Pétert is. Két­ségkívül az az oka ennek a magatartásnak, hogy a megtérésekre leggyakrab­ban a családi ház keretei között került sor, főként a családfő, sokkal kisebb mértékben a vele igen szolidáris háznép kezdeményezésére9, vagy a sokkal jelentősebb házakban egy sajátos csoportjelenség folytán, mint a császári felszabadított rabszolga, Nárcisszus esetében. Mindezt megerősítik mind­azon kutatások, amelyek a korabeli vallási közösségekre terjednek ki. Pál konkrét esetében magától értetődő, hogy a család, vagy pontosabban a „háznép” - amely minden esetben a termelési közösségből és egységből élő 6 Pol 1,1254a 14-18 és 30-32; b 26-27 és 28-34. 7 Pol I, 1253b 1—18, ezen a helyen Arisztotelész a család vagy a „háznép” (oikosz) működését a gazda és a rabszolga, a férj és a feleség, az atya és a gyermekek közötti viszonyra alapozza. Mind­ezek a kategóriák újra feltűnnek a páli levelekben. 8 Róm 16,10.11. 9 A prototípust Lídia alakja jelenti (ApCsel 16,15), aki „egész háznépével együtt” (oikosz) fo­gadta a keresztséget. Ld. még ApCsel 18,8 (Crispus háznépének megtérése Korinthoszban), vagy 10,10 (egy százados kötődése a zsidósághoz, amelyet osztott egész háznépe). Maga Pál is kijelen­ti, hogy Korinthoszban megkeresztelte „Sztefanász háznépét” (lKor 1,16 és 16,15), és megemlíti a „Klóé hozzátartozóinak” látogatását, akik azért jöttek Pálhoz, hogy beszámoljanak neki a ko- rinthoszi közösség helyzetéről (lKorl,ll)-ők egy megtért asszony rabszolgái.

Next

/
Thumbnails
Contents