Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Gillet-Challiol, Marie-Christine - Török Csaba (ford.): Isten Országa és a morális törvény
120 Marie-Christine Gillet-Challiol amely Isten Országa, minden ember egysége azért, hogy diadalra jusson bennük a morális törvény. Ezen a ponton azonban egy ördögi körbe kerülünk. Egy ilyen Egyház felépítését az emberben jelenlévő radikális rossz tette szükségessé, ugyanakkor az Egyház felépítése éppen a rossznak eme jelenlététől válik még nehezebbé. Isten maga kell, hogy „országa Teremtője legyen”. Nem arról van szó, hogy pontos és részletes kinyilatkoztatást várunk Istentől arra nézvést, hogy miképpen szerveződjék meg ez az ország a földön. Épp ellenkezőleg, az emberekre kell bíznunk ennek az Egyháznak a megszervezését. Szükségszerűen különbséget kell tennünk itt a földön a látható Egyház között, amely a dogmákra épül és amelyet emberek vezetnek; s a láthatatlan Egyház között, amelyben nincs hierarchia, lévén hogy minden ember csak a „Legfőbb Törvényadónak” van alávetve, akinek törvényei tulajdonképpen a puszta ész törvényei. Ezzel Kant nem feltétlenül a látható Egyházat akarja kritizálni, lévén hogy az elkerülhetetlen szükségszerűség, és az igazi Egyház „magában hordozza a tiszta vallási hithez való folyamatos közeledés elvét”16. Ugyanígy a kultuszt sem lehet elítélni önmagában. Akkor lesz elítélendő, ha „hamis kultusszá” lesz, vagyis amikor azt teszi meg a vallás céljává, aminek csak eszköznek kellene lennie (imádságok, áldozatok, külsődleges megnyilvánulások, mint a liturgia). VÉG KÖVETKEZTETÉS Miként emlékeztettünk rá, Kant igen gyakran kijelenti, hogy nincs igazi moralitás az Istenbe vetett hit nélkül. Bemutattuk, hogy a radikális rossz fogalma magában foglalja egy etikai közösségnek, másképpen Isten Országának a szükségességét, hogy az ember remélhesse: a jó alapelv győzedelmeskedni fog a rossz fölött. Azonban közelebbről megvizsgálva ezt a radikális rosszat, mi más lehetne ez, ha nem az emberi gyöngeségnek és a tiszta morális törvény megvalósítása igen nagy nehézségeinek a kifejeződése? Annak a nehézsége, hogy egy cselekedetet csak és mindenekelőtt kötelességből vigyünk végbe, anélkül, hogy lesilányítanánk azt más mozgatórugók bevonásával? Nem annak a beismerése ez - Kant explicit kijelentései ellenére is -, hogy a morális törvény a maga tisztaságában nem hozzáférhető az ember számá16 T T Uo.