Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Gillet-Challiol, Marie-Christine - Török Csaba (ford.): Isten Országa és a morális törvény
Isten Országa és a morális törvény 119 Ezen felül Kant értékel mindent, ami a törvény interiorizálásához, a szándék tisztaságához, vagy éppen a gyakorlati megvalósuláshoz, és nem csak Isten kulturális és külsődleges dicsőítéséhez kapcsolódik. A keresztény vallást tehát „természetes vallásnak” tekinthetjük. Nem kell hát meglepődnünk azon, hogy Kant nem tekinti az evangéliumi Mester feltámadásába vetett hitet lényegi kérdésnek, „nem használható fel a puszta ész határai közötti valláshoz”13. Kant ezen felül kifejti, hogy az emberi ész számára a spiritualizmus egy sokkal vonzóbb hipotézis, mint a test feltámadása, mivel halhatatlanságot biztosít a léleknek anélkül, hogy az ész „a testet, mely akármennyire megtisztult is, mégiscsak a szervezete alapját alkotó anyagból kell legyen, s melyet az életben sem szeretett igazán, magával cipelje az örökkévalóságba”14. Kant szerint tehát nincs szó egy vallásnak ex novo teremtéséről a puszta ész keretein belül, mivel az - bizonyos szempontból - már létezik a kereszténységben. Teljességgel megérthető, hogy - az észnek az egész emberi nem történelmében, és nem csak minden egyes személy életében lejátszódó fejlődésének távlatában - a vallás mindenekelőtt plurális (Kant megkülönbözteti a hiteket és a vallást), történelmi, akár még kinyilatkoztatásra is alapuló és kulturális valóság. „Eszerint egy vallás lehet természetes, de egyben kinyilatkoztatott, feltéve, hogy az emberek maguktól, a puszta észhasználat segítségével is eljuthatnának s el kellene hogy jussanak hozzá, még ha esetleg nem jutottak is el oda a kívánt gyorsasággal és kellő számban’’15. Egy adott pillanatban tehát a kinyilatkoztatás örvendetes és bölcs dolog lehetett az emberi nem számára, azzal a feltétellel, hogy ha már egyszer megszilárdult ez a vallás, akkor mindenki önmagától és saját esze segítségével meggyőződhet igazságáról. A kinyilatkoztatás tehát egy olyan segítség, amely hasznos volt, azonban a morális törvény szempontjából (amelyből a vallás szükségessége ered) nem lényegi elem. Isten Országa tehát egy nagyon sajátos értelemben az Egyház, vagy legalábbis implikál egy Egyházat. Az Egyház annak a közösségnek a látható formája, 13 Uo.
