Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Gillet-Challiol, Marie-Christine - Török Csaba (ford.): Isten Országa és a morális törvény
118 Marie-Christine Gillet-Challiol hogy emberek - már elégséges ahhoz, hogy kölcsönösen megrontsák egymás morális adottságát s gonosszá tegyék egymást”9. Az „ország” vagy „uralom” kifejezések megtalálhatóak a politikai társadalmakban is. Kant hangsúlyozza a kifejezéseknek ezt a közös voltát, amikor egy olyan „természetes etikai állapotról” beszél, amelyből az embernek ki kell lépnie ahhoz, hogy belépjen az erénytörvények szerinti köztársaságba. Ugyanakkor komolyan veszi azokat a nehézségeket, amelyek abból a tényből fakadnak, hogy ez az Ország „Istené”. Mint láthattuk, az ember kötelessége, hogy efelé a közösség felé tartson, hogy így legyőzze a rosszat. Ugyanakkor ez a kötelesség különbözik minden más morális törvénytől, hiszen nem tudjuk garantálni, hogy teljesítése mindenestül hatalmunkban áll. Egy közösség csak akkor lehet etikai, ha egyszersmind egyetemes is, ha minden ember törekszik erre a megtérésre, amely az értékek sorrendjének megfordításában áll, hogy így mindig a kategorikus imperatívusz jusson uralomra. „Előre sejthető, hogy ennek a kötelességnek [t.i. az etikai közösség megvalósításának] szüksége van egy másik eszme feltételezésére, nevezetesen egy magasabb morális lényére, akinek általános rendelkezése közös munkára egyesíti az egyének önmagukban elégtelen erőit”10. Még konkrétabban: hogyan valósítsuk meg Istennek ezt az Országát, amelynek kapcsán Kant elmondja, hogy „a földön” található (a harmadik rész címe11), vagy legalábbis hogyan közeledjünk hozzá? Ezen a ponton meg kell vizsgálnunk Kant álláspontját az alkotmánnyal bíró vallások kapcsán. Az alapgondolat ez: a „puszta ész határain belül” értelmezett vallással kell szembenézni velük, ami a moralitás követelménye. A központi probléma a kinyilatkoztatott vallások értéke lesz. Kétségtelen, hogy Kant számára minden kinyilatkoztatás lényegtelen, legalábbis ha valóban valami olyasminek a kinyilatkoztatása, aminek ismeretére az ember nem juthatott volna el esze használatával, vagyis valóban meghaladja az emberséget. Ez nem mond ellent annak a központi helynek, amelyet Kant a kereszténységnek juttat: az „evangéliumi Mester” által hirdetett tanok csupán „az ész tiszta tanításai”, amelyek „önmagukat igazolják”12. 9 Uo. nU°' „A jó princípium diadala a rossz fölött és Isten Országának földi megalapítása” - ford, megj. 12 Uo.
