Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Gillet-Challiol, Marie-Christine - Török Csaba (ford.): Isten Országa és a morális törvény
Isten Országa és a morális törvény 115 mond minden erőfeszítésre, amely az erkölcsiség megvalósításához szükséges lenne, végső soron tehát nemet mond magára az erkölcsiségre is. Közhely azt mondani, hogy a jókat büntetik, míg a rosszak megismerik az immunitást vagy egyenesen a szerencsét. Egyszerűbben megfogalmazva: azt láthatjuk, hogy ebben a világban a jó cselekedetek ritkán kapnak elismerést, és túl gyakran fordul elő, hogy nincs hatásuk. Kant megállapítja, hogy a világ - egyesek erőfeszítései ellenére - nem lett sem igazságosabb, sem jobb. Mi értelme lehet hát annak, ha továbbra is erkölcsösek akarunk lenni? Isten ideája ezen a ponton adhatja vissza a tisztességes embernek a reménységet. Isten ugyanis az a mindenható, igazságos és jó lény, aki garantálja, hogy egy nap nem fog hiábavalónak bizonyulni az erkölcsösségre való törekvés, akár ebben a világban, akár egy másikban. A lélek halhatatlansága is szükségszerűségként áll előttünk az erkölcsiség vizsgálata során. Az Istenbe vetett hit segíthet az embernek abban, hogy előre haladjon az erkölcsösség útján, felülemelkedve minden nehézségen és sikertelenségen, amelyre bizonnyal számíthat. Ne vádoljuk meg sietősen Kantot inkoherenciával. Továbbra is fenntartja, hogy az Istenbe vetett hit nem az erkölcsiség első alapja. Ez a meglátás gondot okoz majd az intézményes vallásoknak. A szüntelen, minden és mindenki ellenében történő akarat a morális törvény megvalósítására ösztönzi az embert: az Istenben való hitre. Kant még egyszer hangsúlyozza, nem arról van szó, hogy ezt vagy azt a cselekedetet a túlvilági jutalmazás reményében visszük végbe, hanem arról, hogy a túlvilágba vetett hit lehetővé teszi számunkra, hogy szembenézzünk azokkal a sikertelenségekkel és igazságtalanságokkal, amelyekkel itt és most találkozunk. Az istenhitnek ez az emberi erkölcsösségre való törekvésben játszott ki- iktathatatlan szerepe az oka annak, hogy Kant leírhatta a híres mondatot: „Le kellett rombolnom a tudást, hogy a hit számára szerezzek helyet”4. A hit nem a spekulatív ész tudásának, hanem a gyakorlati ész hitének, és ebben az értelemben az erkölcsiség feltételeinek a tárgya. A VALLÁS A PUSZTA ÉSZ HATÁRAIN BELÜL Miért is haladjunk előre, megkísérelve, hogy leírjunk egy olyan vallást, amely sok szempontból biztosan különbözni fog a létező vallásoktól, és amely ugyanakkor megérdemli a vallás nevet, és kodifikált gyakorlatot is magával 4 A tiszta ész kritikája, Atlantisz, Budapest 2004.
