Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Henrici, Peter - Török József (ford.): Eucharisztia és ekkléziológia a modern gondolkodás tükrében
Eucharisztia és ekkléziológia a modern gondolkodás tükrében 7 jából az emberi cselekvés anyagaként jelenik meg, és többé nem ajándékként, „adottság”-ként, ami mint ilyen, mindig rejt magában valami misztériu- mos vonást, sőt ami valakinek - aki ad! - a jelenléte. Ugyanígy az eucharisztikus színek számos hívő számára mindössze földi táplálékot jelentenek a többi sok ilyen sorában - „szent kenyér” mondják néha a hitoktatók. Következésképpen az Eucharisztia celebrálásakor a hangsúly inkább arra tevődik, amit mi magunk teszünk és kevésbé az ajándékon van, amit mi ebben kapunk. Protestáns részről a „kultusz” elnevezés azt sugallja, hogy az úrvacsora lényege főként a kultikus cselekedetekben rejtezik. 2. A fenti megfontolások az Eucharisztia témájától az Egyházéhoz vezetnek. Hasonló nehézség jelentkezik, amikor egy látszólag teljesen emberi valóságot (Egyház) napvilágra jutott misztériumként szemlélünk. Főként az anglikán és protestáns hagyományon felnőtt filozófusoknál - akik nem foglalkoztak az átlényegüléssel — jelentkeznek ilyen ekkléziólogiai megfontolások. 2.1. A filozófiai ekkléziológia első formája abban áll, hogy az Egyházat tisztán emberi társulatnak tartja: ez azonos és szükségszerű azzal a társulattal, amely az abszolutista állam megalapításához vezetett, mint Thomas Hobbes- nál, vagy legyen az a szabad és spontán állam, mint John Locke-nál. Kant azon erőfeszítésében, hogy az erkölcsiség valamennyi érzékelhető elemét megtisztítsa, erőteljesen bírálta a „hamis kultuszt” («Afterdienst»), amelyet a látható Egyház „alkotmányos” vallása végez. Ám helyeselte a „láthatatlan Egyház” létezését, „a jók gyülekezetét az erény zászlaja alatt”, amely szükséges volt az általa jóváhagyott erkölcsiség megvalósítására egy olyan világban, amelyet a „radikális rossz” ural, belegyökerezve az emberek szívébe.5 2.2. Vele ellentétben Hegel érdeme az ekkléziológiát és az eucharisztikus teológiát egybefűző kötelék világos észlelése és kifejtése. Utolsó, általa közzétett írásai egyikében, a Filozófiai tudományok enciklopédiája második és harmadik kiadásában Hegel az 552. paragrafushoz hosszú „megjegyzést” fűzött az „Egyház és a vallás közötti kapcsolatról”. Ez az eszmefuttatás nem a pillanat szülötte, hanem Hegel kiérlelt és folyamatosan javasolt elképzeléseinek összegzése az ekkléziológiával és az Eucharisztiával kapcsolatban. Azt állítja, hogy „az állam a társadalom együttgondolkodásán nyugszik, amit a 5 Emmanuel Kant, La religion dans les limites de la seule raison H793) Trad. J. Gibelin, Paris, Vrin, 1965. Quatrieme Partie: Du vrai et du faux culte sous la souveraineté du bon principe.
