Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Gruber László: A reprezentáció (képviselet) - teológia II. János Pál papság-teológiájában

58 Gruber László az Egyház szentségi képviselete, ill. hivatala is (ekkleziológiai szempont)19. A papi hivatal e kettős-jellegéből20 következik, hogy az ige, amit a felszentelt pap hirdet, az Egyház hite (vagyis semmi olyat nem hirdethet, ami ne lenne 19 Vö. Hünermann, P., Theologischer Kommentar zur dogmatischen Konstitution über die Kirche ’Lumen gentium', in Uö., P., Herders theologischer Kommentar zum Zweiten Vatikanischen Konzil, 2, Herder, Freiburg-Basel-Wien 2005, 455. Az Egyháznak a pap személyében történő képviselete mögött az ókorban jól ismert ún. testületi/korporatív személyiség fogalma áll. E fogalom tartalma annyit jelent, hogy egy egész csoport - beleértve annak élő, elhunyt és jövő tagjait - képes egyet­len alanyként cselekedni, mégpedig valamely tagja révén, aki annak képviseletére hivatott; ez az egy képviselő az egész közösséget magában foglalja. A testületi személyiség antik eszméje szerint az adott közösség, ill. társadalom képviselete megvalósul, amennyiben a képviselettel megbízott személy a közösség életével szerves kapcsolatban áll, valamint a közös akarat, cselekvés és szen­vedés látható kristályosodási pontja. Vö. Wheeler Robinson, H., The Hebrew conception of corpo­rate Personality, ZAW, Bh. 66 (1986) 49. - A testületi személyiségnek ebből az ókori eszméjéből is érthető, hogy az Újszövetségben az egyházi hivatal viselője magától értetődően nemcsak Krisz­tust, hanem az Egyházat is képviseli. Így pl. Jézus tizenkét tanítványának a köre nemcsak az apostoliság távoli kiindulópontja, hanem egyúttal Isten újonnan összegyűjtött népének is magja, amelyet képvisel, vagyis már Jézus számára is egyesek képviselik Isten egész eljövendő népét, és­pedig azok, akik később apostolokká válnak. Ez Szent Pál esetében válik különösen nyilvánvaló­vá; apostoli hivatala két szempontnak felel meg: egyrészt, azért apostol, mert a feltámadt Krisztus hívta meg (vö. Gal 1, 12), de csak annyiban, amennyiben ő az evangéliumot a többi apostollal közösen tanúsítja (Gál 2, 1). Amikor tehát Pál beszél és cselekszik, akkor őbenne az egész Egy­ház, ill. egész közösség cselekszik, s ő nem egyszerűen csak Istent vagy Krisztust képviseli, ha­nem a keresztény Egyházat is. Vö. Roloff, J., Apostolat - Verkündigung - Kirche, Gütersloh 1965, 73; Hahn, F., Biblische grundlagen eines kirchlichen Amtsverständnisses, Wiesbaden 1975, 23. - II. János Pálnál is megtalálható a korporativ személyiség-gondolatának a megfogalmazása, mégpedig különösképpen a püspököket - de analóg módon a papokat is - illetően: A püspök, „akiket Krisztus nevében saját helyi Egyházába gyűjt (...) Krisztushoz kapcsolja őket, és benne összekapcsolja őket mindazokkal, akiket Isten előttük a világ kezdete óta kiválasztott, mindazok­kal, akiket ma gyűjt egybe az egész világon, és mindazokkal, akiket majd utánuk gyűjt Egyházá­ba, az utolsó óra meghívottjaiig. Mindannyian jelen vannak a helyi Egyházban a püspök szolgála­ta és a püspök mint jelkép által”. II. János Pál, Keljetek föl, menjünk!, 107. „Az Eucharisztia esetében tehát (és ugyanígy más szentségi cselekményeknél is) a pap kétfé­le módon jár el. Először is az ő révén maga Krisztus konszekrál, vagyis megszentelést hozva ő jön el hozzánk, fölvesz bennünket a közösségébe, és így képessé tesz bennünket arra, hogy részt ve­gyünk Atyjának történő önátadásában. Itt a pap szentségileg jelszerűen Krisztus nevében cselek­szik. Másodszor az ő révén mondja az Egyház, hogy ’offerimus’, vagyis a szentségi ünneplésben saját áldozatát mutatja be Krisztus által és ővele az Atyának. Ebben a tekintetben cselekszik a pap ’az Egyház nevében’. Ezt a kettős papi cselekvést az a kétirányú mozgás magyarázza, amely az egész üdvtörténeten végigvonul. Isten jön az emberhez Krisztusban a kiengesztelődés és meg­szentelés végrehajtására (katabatikus - leszálló mozgás) és ekkor az ember Isten kegyelméből ké­pes Krisztussal az Atyának való önátadás útjára lépni (anabatikus - fölszálló mozgás). Ennek a kétféle mozgásnak Krisztus személyében van az egységesítő magyarázata, aki mint közvetítő Is­ten és ember között hozzánk jön az Atyától és velünk együtt megy az Atyához. Ezért a megszen­telés nagy megvalósulási formáiban, az igében, a szentségekben.. .mindig kettős dolog történik”. Greshake, G., Priester sein, 127-128. - Aquinói Szent Tamás ugyanezt a gondolatot így fogalmaz­za meg: „In usu sacramentorum duó possunt considerari, scilicet cultus divinus et sanctíficatio hominis: quorum primum pertinet ad hominem per comparationem ad Deum, secundum autem a converso perti- net ad Deum per comparationem ad hominem". Summa Theologiae, III, 60, 5.

Next

/
Thumbnails
Contents