Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Gruber László: A reprezentáció (képviselet) - teológia II. János Pál papság-teológiájában
megalapozva az egyházi hit meggyőződésében!), és teszi mindezt az Egyház küldetésében ill. nevében, valamint a szentségek, amelyeket celebrál, nemcsak Krisztus szentségei, hanem a közösség ünnepei is, olyannyira, hogy ezek érvényességének feltétele, hogy a papnak szándékában kell állnia azt tenni, amit az Egyház tesz21. Ez a felfogás - vagyis, hogy az eucharisztikus áldozat a pap révén az egész Egyház áldozata is, s nem csak a pap ünnepli az Eucharisztiát Krisztus megbízásából a közösség számára - magától értetődőnek számított az ekkleziológiában egészen a középkorig, s csak ezt követően szűkül le egyoldalúan a nyugati Egyházban a papi hivatal értelmezése a krisztológiai aspektusra22. A virágzó skolasztikának23 ezt a teológiai koncepcióját a későbbiekben ’eljogiasították’, vagyis az in persona/nomine Ecclesiae történő cselekvés nyelvi kifejezését és hatékonyságát már nem a szentségi képviselet horizontján, hanem az Egyház részéről történt joghatósági felhatalmazásként értelmezték24. Csak az újabb katolikus ekkleziológia - amelynek hivatalos kezdete XII. Piusz Mystici corporis és Mediator Dei kezdetű encikli- káitól25 számítható - próbált újra csatlakozni a szenttamási szintézishez26, A reprezentáció (képviselet) - teológia II. János Pál papság-teológiájában 59 21 Vö. Greshake, G., Priestersein, 122. 22 Vö. Congar, Y., Die Lehre von der Kirche, Herder, Freiburg-Basel-Wien, 1971, 30. 23 Aquinói Szent Tamás tanítása szerint a pap az Eucharisztia ünneplésénél mindenekelőtt in persona Christi cselekszik és beszél, mivel a papszentelés révén Krisztus eszközévé lett. Azonban az Eucharisztia ünneplésénél nemcsak Krisztus révén történik valami, hanem az Egyház részéről is: az áldozatot együtt mutatja be Krisztussal. Tamás számára tehát az Eucharisztia - és minden más szentségi ténykedés - két mozzanat alapján jellemezhető: Amikor a pap a misében imádkozik, in persona Ecclesiae beszél ugyan, amellyel egység fűzi össze, a konszekrációnál azonban ín persona Christi beszél, akit a szentelésben kapott képessége alapján képvisel. Vö. Summa Theologiae, III, q. 82, 7 ad 3. - A Tamás által képviselt teológiai felfogásban a keresztény megszentelődés lényegének kétpólusú egysége bontakozik ki, ami azon alapszik, hogy e megszentelődés valósága nemcsak azt jelenti, hogy Isten cselekszik valamit az emberen, hanem azt is, hogy az ember ben- sőleg kapcsolódik Krisztusnak az Atyjához szálló gesztusába. Ebből ered egyúttal az is, hogy az Egyháznak két arca van: egyrészt sponsa Christi, vagyis olyan menyasszony, aki az ő és a Vőlegény közötti nagy különbség miatt mindent csak tőle kap ajándékul, másrészt pedig Krisztus teste és mint ilyen, annak teljessége, aki mindent mindenben betölt. így lehet és kell az Egyházat egyrészt Krisztussal szemben szemlélni, aki hozzájön, hogy megváltsa és megszentelje, másrészt pedig az Egyház kommunió Krisztussal, sőt, Christus totus, mint főből és tagokból álló egység. Vö. Aquinói Szent Tamás, In IV Sent. 49, 4, 3, 4. 24 Vö. Marliangeas, B. D., Clés pour une theologie du minisíére. ín persona Christi. In persona Ecclesiae, Paris 1978, 204. 23 Pius XII, Litt, encycl. Mystici corporis, 29 lun. 1943, in AAS 35 (1943), 200-243; DS 3800-3822, ill. Litt, encycl. Mediator Dei, 20 Nov. 1947, in AAS 39 (1947), 528-580; DS 3840-3855. 26 Vö. Greshake, G., Priester sein, 129.
