Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Koch, Kurt - Rokay Zoltán (ford.): Az egy római mise-rítus két formája: Liturgiateológiai bevezetés XVI. Benedek pápa motu propriójához

Az egy római mise-rítus két formája

35

nálják, ami mentségül szolgál, anélkül, hogy a zsinat igazi mondanivalójával törődnének. A zsinat szövegei időközben, mint egykor a Biblia, a privát lelkipásztori elképzelések igazolásai lettek. A mindennapi bevásárlási gyakorlattal párhuzamosan, kiválogatják a tanítóhivatali szövegekből azt, ami tetszik - úgy, mint az önkiszolgáló boltban.”8

Hol van például a különbség, ha az egyik oldalon a Szent Piusz papi testvéridet mindenek előtt az Egyházról szóló konstitúció harmadik fejezetét akarja elismerni az Egyház hierarchikus felépítéséről - és ezt is csak részlegesen - és ha teológusok, akik az Egyházon belül állnak csak a második fejezetet tartják elfogadhatónak Isten népéről - és ezt is csak részleteiben? Épp ez a példa igazolja a régi bölcsességet, que les extremes se touchent - et se battent.

Ahelyett, hogy a két fél kölcsönösen a II. Vatikáni Zsinat szelektív recepcióját vetné egymás szemére, sokkal tanácsosabb lenne mindkét oldalon készségesen megvizsgálni a lelkiismeretet azt illetőleg, hogy is áll a dolog magával a II. Vatikáni Zsinat értékelésével az Egyház mai helyzetében. Erre az új motu proprio is kiváló alkalmat ad.

b) Az Egyház egységének szakadása?

A második fő szemrehányás, amely a tradicionális liturgikus rítus megmaradását és most annak megengedését éri, abban áll, hogy ez nem szolgálja az Egyház egységét, hanem annak szakadását segíti elő. Ezt a veszélyt valóban nem szabad lebecsülni.

Másrészt már az egyháztörténelemre vetett pillantás megmutathatja, hogy ennek a veszélynek nem kell kényszer-szerűen bekövetkeznie. Az Egyház történelmében ugyanis mindenféleképp léteztek a római rítus különböző formái - mint amilyen az ambroziánus rítus, vagy a toledói rítus - eltekintve a régi Egyház rítusának sokféleségétől, amelyek kikristályosodási pontjai a liturgikus hagyományban a három nagy központ: Róma, Alexandria és Antióchia volt, amelyekhez hamarosan csatlakozott Nikaia és Bizánc. Magától értetődő, hogy ezt az utalást csak feltételesen lehet alkalmazni a jelen helyzetre, mivel a motu proprióval az egy rítus két formája ugyanarra az egyházterületre lesz érvényes. Ezen felül voltak szerzetesközösségek, mint pél8 H. Windisch, Laien - Priester. Rom oder der Ernstfall. Zur „Instruktion zu einigen Fragen über die Mitarbeit der Laien am Dienst der Priester „ (Würzburg 1998) 11.