Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Koch, Kurt - Rokay Zoltán (ford.): Az egy római mise-rítus két formája: Liturgiateológiai bevezetés XVI. Benedek pápa motu propriójához
Kurt Koch Az egy római mise-rítus két formája Liturgiateológiai bevezetés XVI. Benedek pápa motupropriójához 1. RENDES ÉS RENDKÍVÜLI FORMA XVI. Benedek pápának a motu proprióként közreadott apostoli írásáról - a II. Vatikáni Zsinatnak liturgikus reformja előtti alakjában létező római rítusnak és XXIII. János pápa 1962-ben kiadott Missale Romámmának szélesebb körű alkalmazásáról - az elmúlt hónapokban behatóan vitatkoztak, természetesen, még mielőtt a szöveget ismerték volna. Az ezzel kapcsolatos reakciók a hálás elfogadástól a merev elutasításig terjednek, sok esetben meg őszinte aggodalom volt tapasztalható. Ezt a motu propriót először június 27-én bemutatták a különböző püspöki konferenciák elnökeinek, ahol a pápa a meghívottak hozzászólásánál részben személyesen is jelen volt, és saját szemléletét is előadta. Most nyilvánosságra hozták a pápa személyes írásával, amelyet valamennyi püspöknek címzett, amelyben előadja saját indíttatását a motu propriót illetőleg és a két legfőbb félelemmel szemben védelmébe veszi: miszerint ez támadás lenne a II. Vatikáni Zsinat tekintélye ellen és rendetlenséghez, sőt szakadáshoz vezetne a plébániákon. Benedek pápa számára ez a jelenleg meglévő jogi szabályozás mindenek előtt azért vált szükségessé, mert II. János Pál előző motu propriója 1988-ból, az Ecclesia Dei nem tudott megfelelni sok hívő elvárásának az 1962-es Missale Romanum alkalmazását illetőleg. Az üj motu proprio, amely 2007. szeptember 14-én lépett érvénybe, egyaránt pasztorális-gyakorlati és teológiai-liturgikus kérdések elé állít. Ahhoz, hogy a gyakorlati kérdések megoldásához célszerű utat találjunk, mindenek előtt elkerülhetetlen a liturgiateológiai kérdéseket előtérbe helyezni. Ezt illetőleg a motu proprio értelmezésének voltaképpeni kulcsát a római rítus zsinat utáni formájának megkülönböztetése alkotja, a misekönyv 1970-es kiadásában, amelyet a pápa „rendes formának” nevez, és a liturgia ünneplésének az 1962-es Missale Romanum szerint, a megújítás előtti formája között,
