Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Boulnois, Olivier - Török József (ford.): A szeretet ajándéka
18 Olivier Boulnois azok neveivel jelezni, akiknek képmásai; így, amikor egy festményt, falfestményt látunk, azt mondjuk: íme, Cicero, ez Sallustius. Márpedig ennek a szentségnek celebrálása Krisztus szenvedésének reprezentatív képe, ami szenvedés, igazi áldozat (immolatio)."16 Az Eucharisztia szentsége reprezentatív, nem mint egy előadás, ami a szcenáriót megtestesíti vagy egy történet, amely emlékeztet az általa jelzettre, hanem látható kép, ami azt mutatja, amit jelent. A történet, az emlékezés, az ismétlés dimenziói elhalványodnak a kép, az ikonologia javára, a kép és az eredeti közötti kapcsolat javára. Vajon „szentségi platonizmussal” lenne dolgunk, ami lehetővé tenné föllelni az örökkévalóságban a kapcsolatot a meghatározó pillanat és annak történelmi kifejeződése között; Krisztus áldozatának „egyszer s mindenkorra” és az időbeli jele között, amit mi naponta újra megtehetünk? Vagy inkább arról van szó a látszat ellenére, hogy az emberi történelemnek, emberi időnek megadatik az ismétlés szabadsága a meghatározó pillanat identitását illetően a különbözőségben? Szent Tamás két megjegyzése azt bizonyítja, hogy ez az azonosítás nem közvetlen. 1. A kép modellje; úgy tűnik, formális részvételre utal az eredeti és annak másolata között. Szent Tamás helyesen mondja, hogy e szentség celeb- rációja jel, amely létrehozza az általa jelzettet, reprezentatív kép (imago re- praesentativa), míg Krisztus szenvedése a valódi feláldozás (vera immolatio). Az igazság Krisztus szenvedésének az oldalán van, míg a reprezentáció nem az igazság. Akkor mi? - vetődik fel a kérdés. Egy alakzat (figura), válaszolja Szent Tamás. Majd hozzáteszi: „Krisztus föláldoztatott az Ószövetség előképeiben is, mint Melkizedek áldozata, a manna, a húsvéti bárány.” Csodálatos megjegyzés, mert az ószövetségi üdvtörténet és az Egyház ideje szimetri- kussá válik, a judaizmus ideje és a kereszténység ideje a történelem és a világ középpontja körül. Az Eucharisztia alakzatkép (figura), sem több, sem kevesebb, mint Melkizedek áldozata. Súlyos kijelentés, mert az eucharisztikus emlékezet és a Krisztus áldozata közötti távolságra kerül a hangsúly és félő, hogy az Eucharisztiából csupán szimbolizmus lesz. 2. Szent Ambrus platonizmusa megerősíti Szent Ágostonét. Szent Tamás idézi Ambrust: „Krisztus egyszer ajánlotta föl magát és ez az áldozat annak a másolata. Amint a mindenütt felajánlott egy testet alkot és nem többet, így ez egyetlen áldozat.” Krisztus teste egyetlen, az áldozat is egyetlen. De az Eucharisztia annak másolata (exemplum). Ez az érvelés sajátosan csökkenti az eucharisztikus realizmust: ha a kapcsolat az eucharisztikus áldozat és 16 Somme théologique III, q.83, a.l; Augustin, Ad Símplicianum II, q.3 (PL 40,141).
