Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Boulnois, Olivier - Török József (ford.): A szeretet ajándéka
A szeretet ajándéka 19 Krisztus áldozata között egyszerűen csak az eredeti mása, akkor csak „gyöngült” másolat (ami nem okoz gondot Ambrusnál). Nyilvánvalóan ez nem zárja ki a valóságos jelenlétet, de annak máshonnan kell származnia, egy természetfeletti, sőt csodás okságból. A reprezentáció középkori elméletének kétértelműsége ez esetben nyilvánvaló. Egyrészt a kép megmutatja az eredetit, de nem egyértékűen, a kép szándékoltan az, akit reprezentál: Cicero képmását látva az ember azt mondja: ez Cicero; az eucharisztikus reprezentációban részt véve az ember Krisztus szenvedését szemléli. Az eucharisztikus reprezentáció nem fedi el az áldozat valóságát, mintha csak jelezte volna; szemünk elé tálja és tartalmazza azt. - Másrészt a kép nem egyenértékű az eredetivel, kép (figura) marad vagy másolat (exemplum). Az eucharisztikus áldozat Krisztus áldozata ugyan, ám nem egyenlő a történelmi áldozattal. Azt utánozza és kevesebb. Ez a kétértelműség a reprezentáció első értelméből származik, vagyis a szándékolt azonosításból az Eucharisztia rítusa és az általa jelzett, krisztusi áldozat között, és a kép fogalmából lett véve. De a reprezentációnak van egy másik értelme is, a megemlékezés fogalmából levezetve. Szent Tamás ezt mondja. „A szenvedés eredményét illetően pedig ez az a szentség, amely által részesülünk az Úr szenvedésének gyümölcseiből. Az egyik secreta könyörgés ezért mondja: Valahányszor ennek az áldozatnak az emlékét (hostiae commemoratio) ünnepeljük, megváltásunk műve beteljesedik.”17 Az emlékezet visszavisz Krisztus egyedi cselekedetéhez, attól függ és annak a következménye. Részesít bennünket abban, ami egyszer s mindenkorra megtörtént. Az áldozat egyszerre értünk és bennünk van. Krisztus egyszer s mindenkorra adott számunkra, de ezt az ajándékot üjra megkapjuk, valahányszor emlékezünk rá. Emlékezésünk felelet Krisztus ajándékára és részvétel is abból. Márpedig a reprezentációnak ez a második értelme, az emlékezés az, ami képes megkülönböztetni a képmást az ószövetségi előképektől. Szent Tamás mondja: „ami a második módot illeti, e szentség sajátossága, hogy Krisztus a celebrációban feláldozta tik.”18 Már láttuk, amikor ez a szentség mint képmás reprezentál, az ószövetségi előképekkel egy síkban áll. A szentség csak mint emlékezet különbözik a zsidó előképektől, csak mint Krisztus tetteire való emlékezésként válik Krisztus áldozatává. 17 Somme théologique III, q.83, a.l. Somme théologique III, q.83, a.l.
