Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 3-4. szám - Hit és gondviselés - KÖNYVJELZŐ - Puskás Attila: Rácsodálkozás a lét titkára
180 Könyvjelző szögében fejt ki. A teológiai dramatika a hitben észlelt isteni megjelenésnek a tartalmát vizsgálja, azt, amit Isten szeretetből és szabadon végbevisz a világban, amit megtesz az emberért és az emberrel. A jóság transzcendentális léttulajdonsága itt, a kereszt drámájáig feszülő Krisztus-eseményen keresztül nyeri el teljes mélységét. Végül a teológiai logika tárgya az isteni cselekvésnek az isteni kifejezésmódja és ennek emberi megértése, az igazság metafizikai és teológiai távlatában. A dicsőség felfénylése (Herrlichkeit) címet viselő teológiai esztétikáját Balthasar két fő egységre tagolja. Az első a „megpillantás tanaként” az önmagát kinyilatkoztató Isten alakjának észrevevéséről szóló fundamentális teológiát vázol. A második az „elragadtatás tanaként” Isten dicsőségének megtestesüléséről és az ebben részesedő ember felemeléséről elmélkedő dogmatikus teológiát körvonalaz az ó- és az újszövetségi tanúságtétel alapján. A megpillantást követi az elragadtatás, a látó hitet a leboruló imádás, a hívő imádást a belső átalakulás a szemlélt Krisztus-alak formájára. A „megpillantás tanának” első kötete (Az alak szemlélése) a szép transzcendentális léttulajdonságának mozzanataira - alak, fény, szükséges arány, teljesség - építve azt mutatja be, hogy a világi szép miként lehet közege az őt meghaladó és egyben magasabb szintre emelő dicsőséges isteni szeretet megjelenésének, mely - paradox módon - teljességgel a megtestesülés alázatában és a kereszt gyalázatában nyilvánult ki. Balthasar itt Krisztusra és húsvéti misztériumára úgy tekint, mint tökéletes epifániára: a megfeszített és feltámadt Jézus az isteni szeretet feneketlen mélységének a feltárás-elrejtés játékában kinyilvánuló végleges és objektív evidenciával rendelkező alakja, mely az elfogulatlan és a hitre kész szemlélőt a hit látásának szubjektív evidenciájára vezeti el. Krisztus teljes alakját, az evangéliumi tanúságtételből önkényesen egyetlen mozzanatot sem elhagyva csak az látja, aki hisz Jézus tanúságtételének: ő a Lélek által vezetett, az Atyától szeretett és a tőle kapott isteni küldetéséhez mindvégig engedelmes Fiú, ő a szentháromságos isteni szeretet kinyilvánulása. A teológiai esztétika következő részének két kötete (Teológiai stílusok) a Krisztusban teljességgel feltárult isteni dicsőség megtapasztalásának és teológiai alakba öntésének sokrétű lehetőségeit mutatja be a keresztény teológia történetéből kiválasztott tizenkét döntő jelentőségű életművön keresztül. Néhány olyan nagyszabású keresztény teológia és világkép körvonalait rajzolja meg, „amely az isteni kinyilatkoztatás dicsőségétől megérintve megpróbálja lényegileg visszatükrözni azt, ami ekképpen rávetül” (TE 11=1 11). A metafizika terében két kötetének (Ókor; Újkor) gondolati íve ezzel éppen ellentétes irányban halad. Nem a bibliai kinyilatkoztatásból táplálkozó
