Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 3-4. szám - Hit és gondviselés - Walker, Adrian J. - Nagypál Szabolcs (ford.): Párbeszéd, közösség és (vér)tanúság - Gondolatok az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd kapcsolatáról
Adrian J. Walker Párbeszéd, közösség és (vér)tanúság Gondolatok az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd kapcsolatáról A párbeszéd szó a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) befejezése óta méltán örvend kiemelt népszerűségnek. A római katolikus gondolkodásban a kifejezésnek három különböző alkalmazásával találkozhatunk. Először is, beszélünk az Egyházon belüli ökumenikus párbeszédről. Ezenkívül, az Egyház részt vesz a vallásközi párbeszédben is. Végül pedig, az Egyház hasonlóképpen párbeszédben áll a kortárs kultúrával. A most következő megfontolások a párbeszéd e három fajtája közti lehetséges összefüggéseket tárgyalják. Különösen pedig ama megállapítást támasztják alá, hogy sokszínű társadalmunkban az Egyházon belüli, vagyis ökumenikus párbeszéd az Egyház igen jelentős hozzájárulását jelentheti a vallásközi párbeszédhez: föltéve természetesen, hogy megfelelően fogjuk föl a párbeszéd természetét. Hogy megértsük, mi a hiteles párbeszéd, gondosan különbséget kell tennünk két fölfogás között, amelyeket a jelen tanulmányban szabadelvű, illetve tulajdonképpeni egyházi fölfogásnak fogunk nevezni. Jelen tanulmányunk szerint a párbeszéd szabadelvű fölfogása előföltételezi a vallási igazság magánosítását, amely pedig a szabadság és az ész szétválasztásán alapul. E kétszeres tévedés rendkívüli módon lerontja a szabadelvűség sokfelé hangoztatott igényét, hogy sokszínű társadalmunkban kerete, sőt egyetlen lehetséges kerete legyen a kölcsönösen tiszteletteljes vallásközi párbeszédnek. Tanulmányunk kifejti a párbeszéd egyházi fölfogásának jellemzőit: ellentétben a szabadelvű fölfogással, ez föltételezi mindannyiunk valósághoz tartozását, mégpedig ama valósághoz, amelynek legmélyebb jellemzői pontosan a hozzá tartozó összes ember közösségében kerülnek napvilágra. Az érvelés súlypontja, hogy ha ragaszkodunk az igazság közösségi természetéhez, és meg is testesítjük azt, a párbeszéd egyházi fölfogása aláássa a szabadelvűség bevallott kételkedését a végső dolgokban.
