Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Puskás Attila: Jézus üdvözítő halála
Jézus üdvözítő halála 83 szenvedett halál értelmezéséhez. A babiloni fogságtól kezdődően ugyanis - így Jézus és az evangélisták korában is30 - a húsvéti bárány vérének rítusát (ajtófélfák megkenése: Ez 45,18 köv.) elsősorban a bűnök engesztelésére szolgáló szertartásként értelmezték. Az első Korintusi levél és a Lk-evangélium utolsó vacsoráról szóló szövegében a kelyhet értelmező szavak így hangzanak: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben”, melyekhez Lukácsnál még hozzákapcsolódik az alárendelt vonatkozói mellékmondat: „amely értetek kiontatik” (lKor 11,25b; Lk 22,20). A páli levél és az evangélium mondatának közös részében csak a szövetség gondolata jelenik meg, az engesztelő áldozatra nem történik még tartalmi utalás sem. Elképzelhető, hogy a Lukácsnál szereplő kiegészítés, mely a Jézus vérére vonatkoztatott „értetek kiontatik” kifejezéssel tartalmilag utalhat Jézus önátadásának áldozati jellegére, a márki tradícióra vagy egyenesen a Mk-evangéliumra támaszkodik. Lukácsnál így mind a kenyeret, mind a bort értelmező szavak (értetek adatik - értetek kiontatik) Jézus halálát a tanítványokért maradéktalanul odaadott áldozatként ábrázolják. Ugyanakkor Lukácsnál a középponti gondolat - Pálnál kizárólagosan - mégiscsak az új szövetség eszméje. Jézus halálának szövetségkötésként történő értelmezése Mk-nál és Mt-nál (a szövetség vére) itt nyelvi pontosítást kap, amennyiben nemcsak tartalmilag, de kifejezetten is „új szövetségként” jelenik meg. Az értelmezés ószövetségi háttere elsősorban Jeremiás próféciája az eljövendő új és el nem múló szövetség megkötéséről (Jer 31,31; vö. Ez 36,24). Az exegéták többsége azon az állásponton van, hogy Jézusnak a kenyérrel és a borral önmagát azonosító szavai egyértelműen kifejezik, hogy a halálba menő Messiás-Jézus az áldás és az üdvösség forrásának tekinti magát küszöbön álló erőszakos halála ellenére, sőt éppen azáltal. További kérdés azonban, hogy maga Jézus üdvösségszerző halálát az utolsó vacsorán szövetségkötésnek, a bűnök bocsánatára elszenvedett engesztelő halálnak, vagy mindkettőnek tartotta. Nos, mindegyik álláspontnak vannak képviselői. Joachim Gnilka szerint valószínűsíthető, hogy Jézus önnön halálát az utolsó vacsorán új szövetség megkötéseként értelmezte, melyhez hagyo- mánytörténetileg utólag, a húsvét utáni egyházi teológia interpretációjaként illesztették hozzá a helyettesítő-engesztelő halál gondolatát.31 Helmut Merk30 Erről tanúskodnak Alexandriai Philón, Josephus Flavius és a kortárs rabbinikus teológia. Vö. N. Füglister, Die Heilsbedeutung des Pascha (StAnt) 8), München 1963, 256 k. 31 Joachim Gnilka, A Názáreti Jézus. Üzenet és történelem, 345 köv. Gnilka a kenyérhez fűzött értelmező mondat Mk-i változatát tartja eredetinek („Ez az én testem.”), a kehely esetében pedig a páli beszámoló szavait (lKor 11,25: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben.”).
