Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv
A liturgikus latin nyelv 55 zadban III. Ince pápa (1198-1216) felülvizsgálta a Kúria liturgiáját, a méhek dicséretének kihagyása mellett döntött.36 Ha - ezen megállapítások után - az Exultet Dom Capelle által helyreállított szövegét vizsgáljuk, azzal kell számot vetni, hogy ebben a költői imádságban a méhek dicséretének Vergiliustól vett kölcsönzése nem elszigetelt jelenség, hanem az egész szöveg általános lingvisztikái és stilisztikai karakteréhez jól illeszkedik. E dicsőítő himnuszhoz képest, melyet Paul Claudel „csodálatosnak” nevezett, a nagy konvertita szerint „Szophoklész és Pinda- rosz legihletettebb sorai is szürkének, unalmasnak tűnnek.”37 A mű egész nyelvezetét olyan költőiség jellemzi, ami ellentétben áll a római liturgia józan és szigorú stílusával. Szent Jeromos a római ízlést képviselte, amikor a laus cerei stílusa ellen tiltakozott. Az Exultet első, eléggé rövid szakaszában a költői szavak egész sorozata olvasható: Exultet iám angelica túrba caelorum, exsultent38 divina mysteria, et pro tanti regis victoria tuba intonet salutaris. Gaudeat se tantis tellus inradiatam fulgoribus et, aetemi regni splendore lustrata, totius orbis se sentiat amisisisse ca- liginem. Laetetur et mater ecclesia tanti luminis adornatafulgore, et magnis po- pulorum vocibus haec aula resultet (a szöveget helyreállította Dom Capelle, op. CiL, p.225). Exultare tuba salutaris, tellus inradiatam fulgoribus, splendor, aula: minden szó, fordulat a költői nyelvezetből származik. Másrészt, a keresztény nyelvezet elemei sem hiányoznak, például az angelica túrba caelorum, ami jól illeszkedik az imádság költői hangvételéhez. Az Exultet stílusa a hagyományos költői kifejezések és a sajátosan keresztény elemek legtöbbször igen sikeres vegyítésére talán a legszebb példa. Ez az összetettség inspirált lí- rizmust eredményez, ami bizony néha nem tudja elkerülni a modorosságot, s ez utóbbi a liturgia ünnepélyességéhez nem illeszkedik. A modorosság főként a méhek dicséreténél jelentkezik, s bizony iskolásnak érződik. Olyan költői stílusról van szó, ami nevezetesen eltávolodik a római liturgia lapidá- ris, józan struktúrájától, ám elég közel áll az ambroziánus himnuszok stílusához, ami Milánó püspökének csodálatra méltó alkotása, hiszen neki sikerült megtalálni az egyensúlyt a keresztény költészet lényegi elemei és a Róma-városi poétikus örökség hagyományos elemei között. Ez a keresztény költői stílus, ami egyenrangúvá vált a hagyományos, metrikus poézis nyelvtisztaságra törekvésével, az Exultet énekben a liturgiának megfelelő formát 36 Lásd Capelle, o át., 224. 37 Itt a jelenlegi liturgikus szövegünkről van szó, amelyben többé nem szerepelnek a méhek. 38 Itt helyreállítom az exsultent formát, lásd Ephem. Lit. 66 (1952), 274 skk.
