Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv

A liturgikus latin nyelv 49 elnyerte egyenjogúságát és főként jól kezelhető eszköze lett az elvont gon- dolkodásnak-gondolatoknak. 3. A római liturgia stílusa önálló római alkotás, ami világosan elkülönül a keleti imádság stílusától. Ez a stílus elsősorban a legrégibb liturgikus szöve­gekben jelentkezik, mint például a mise kánonja. Különböző korokban kü­lönböző befolyásokat szenvedett el: a bizánci liturgia által gyakorolt befo­lyást, a gallikán liturgia és mások befolyásait, amelyek leggyakrabban a római stílus nagyon szigorú és hieratikus jellegét igyekeznek enyhíteni egy misztériumosabb, költőibb, érzelmekben gazdagabb stílus kedvéért; ám so­ha nem tudták teljesen kiküszöbölni az ősi római stílus nagyon szigorú, fér­fias áhítatú, józanul ünnepélyes jellegét. 4. Annak a ténynek köszönhetően, hogy Nyugat hosszan hű maradt az első idők szelleméhez, és néhány liturgikus imádság esetében a celebráns- nak megengedte az önkéntelen vagy előre megelmélkedett rögtönzést; ha­gyományos liturgikus fordulatok születtek; ily módon megformálódott bizonyos imádságfajták hagyományos stílusa és formulákban gazdag nyel­vezete: a könyörgéseknek megvan a maguk stílusa, a prefációknak szintén. A római mise kánonja liturgiánk legtiszteletreméltóbb szövege, és ez olyan formában őrződött meg, amely lényeges részeiben az V. századra megy visz- sza22, és amelynek végső latin redakciója Rómában23 történt; ebben föllelni a liturgikus stílus legszigorúbb és leghieratikusabb formáját. Márpedig je­lentős, hogy ez a nagyon ünnepélyes és hieratikus stílus az ősi római kultusz örökségéből merít. Amint másutt igyekeztem kimutatni, a római mise ká­nonjának stílusa rokonságban áll az ősi, római nemzeti imádság stílusával, amelytől a kánon számos jellegzetes vonást kölcsönvett.24 Törekvés a tisztes terjedelemre, szóbőségre, jogi pontosságra, mind megtalálták a maguk he­lyét Róma Egyházának ünnepélyes imádságában. E három vonás együttesen a gravitas rontana, amibe szinte kínos lelkiismeretesség keveredett az égi erőkkel szemben, amelyek a régi római kultusz majdnem minden imádsá­gában föllelhetők. E rendkívüli módon római stílusnak az első tünetei meg­találhatók a Római Kánonban, amely Szent Ambrus De sacramentis érteke­zésében maradt az utókorra; ám csak a gelasianusnak mondott kánonban 22 Lásd Jungmann, Missarum Sollemnia, I, 75; B. Botte, Le canon de la messe romaine, Louvain 1935. 23 Lásd Jungmann, ibid., 65. 24 Lásd A. Baumstark, „Antik-römischer Gebetstil im Messkanon”, Miscellanea Mohlberg, 1, Cittä del Vaticano 1948, 300 skk.; Christine Mohrmann, „Quelques observations sur Involution stllistique du canon de la messe romaine’’, Vigiliae Christianae, 4 (1950) 1 skk.

Next

/
Thumbnails
Contents