Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv
50 Christine Mohrmann alkalmazták teljes szabadsággal a római stílus módozatait. így formálódott meg ez a nagyon jellegzetes stílus, amely Róma liturgikus nyelvét végérvényesen meghatározta, és sehol nem mutatkozik meg világosabban, ugyanakkor kiegyensúlyozottan mint a Római Kánonban. Mindamellett, ez a római stílus egy alapjaiban keresztény nyelvezethez lett alakítva, amely bibliai utalásokban, elemekben gazdag. Az egész kánont jellemző ünnepélyes stílus példáit - melyekhez bőségesen társulnak jogi pontosítások - fölösleges nagy számban idézni. Ezért csak néhány példára szorítkozom és az érdeklődő olvasó a Vigiliae Christianae hasábjain megjelent, föntebb már idézett tanulmányhoz csatoltan bőséges dokumentációt talál. A Te igitur formulában ünnepi bőség található: Te igitur: supplices rogamus ac petimus; haec dona, haec munera, haec sancta sacrificia illibata; quam pacifi- care custodire et regere digneris. Majd: Quam oblationem tu, Deus, in omnibus quaesumus benedictam, adscriptam, ratam, rationabilem acceptabilemque facere digneris. A következő formula pedig, az Unde et memores csodálatos egyensúlyról tesz tanúságot: offerimus praeclarae maiestati tuae de tuis donis ac datis hostiam puram, hostiam sanctam, hostiam immaculatam, panem sanctum vitae aetemae et calicem salutis perpetuae. Rendkívül jelentős, hogy még a bibliai utalásokat is átalakították, hasoní- tották ehhez a nagyon kiegyensúlyozott, hieratikus stílushoz. Például az al- literáló de tuis donis ac datis, ezt az IKrón 29,14 ihlette: tua sunt omnia et quae de manu tua accepimus dedimus tibi (a Vulgata szerint), ami a bibliai szöveg átalakítása, vagy inkáb a bibliai gondolat lefordítása az alapvetően római stílus egyik formulájára. Ugyanez: panem sanctum vitae aetemae et calicem salutis perpetuae, tökéletes párhuzam kifejezése, amely a bibliai kifejezés liturgikus áttétele: calicem salutari, accipiam (Zsolt 115,13); illustra jaciem tuam (Zsolt 30,17) és illuminet vultum tuum (Zsolt 62,2) az alapjai a következő formulának: supra quae propitio ac sereno vultu tuo respicere digneris; ám a két melléknév ünnepélyes bősége az imádság római szerkesztőjének alkotása, olyan bőség, ami a Const. Ap. 8,12,39-ből hiányzik. Az imádság legünnepélyesebb formáinak egyike az eucharisztikus imádság, általános témája a hálaadás és a dicséret. A pap és a hívek közötti dialógus előzi meg.25 Számos liturgikus cselekménynél található hálaadó imádság, ám ez alkotja a mise leglényegesebb részét. 25 Lásd C. A. Bouman, „Variants int he Introduction to the Eucharistic Prayer”, Vigiliae Christianae, 4 (1950) 94 skk. - Szent Cyprianus ezt a felszólítást a praejatio elnevezéssel illeti (De dom. or., 31).
