Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv

44

Christine Mohrmann

szentelődik az istenivel való érintkezéstől. Az az elgondolás, miszerint létezik egy szakrális nyelv, isteni nyelv, számos népnél megtalálható.5 Ez az alapja az istenek nyelvének, amelyről nekünk Homérosz beszél6, a delfii Pythia dadogó, érthetetlen szavai; ez mutatkozik meg az orfikus és a pitago- raszi terminológiában, amelyről Alexandriai Kelemen tudósít (Strom., 5,8 ss).7 Ugyanez található a római papok kultikus nyelvének archaikus szókincsében, amelyből Arnobius számos szót és fordulatot ránk hagyott8; ugyancsak föllelhető a Libri sacerdotum szövegeiben, ezt Varrónak köszönhetjük, például az Eduard Norden által elmélyülten vizsgált madárjóslat-formula.9 Nagyon ősi, vallási énekekben is jelen van, mint a fratres arvales énekében, amit szintén Eduard Norden elemzett példamutatóan.10 11 Végül egyetlen példa a germán világból: ugyanez az elképzelés található az Alvissmólban, Edda titokzatos dalában11 említett „istenek nyelve” mögött.

Linguisztikai szempontból valamennyi ilyesfajta jelenségnél ugyanazt a törekvést lehet megjegyezni: a vallási érzés, az istenivel való érintkezés eltávolítja a nyelvet a mindennapi használattól; másként megfogalmazva, ez a nyelv társadalmi szerepét kicsinyíti. Márpedig köztudott, hogy a nyelv, lévén társadalmi intézmény, legelső feladatul azt kapta, hogy lehetővé tegye az egyének egymás közötti kommunikációját,12 a nyelv tehát kommunikációs eszköz. M. Bally szerint „egy nyelv a közösség igényeit hivatott kielégíteni, amikor lehetővé teszi a gondolat átadását maximális pontossággal és minimális erőfeszítéssel a beszélő és a hallgató számára egyaránt.” Mivel a nyelv nem kizárólag társadalmi adottság, hanem pszichológiai tény is, ugyanakkor kifejezőeszköze nem pusztán az egyéni gondolatoknak, hanem az érzékenység-fogékonyság mozgásainak is. Általánosságban el lehet mondani, hogy a kommunikáció igényei átellenben vannak a kifejezés igényeivel. A hatékonyság elvéről van szó, amely sok modern nyelvben - melyek egyre tökéletesebb kommunikációs eszközökké válnak - oly magas fokban jelentkezik, leggyakrabban a kifejezés kárára.13 A kommunikáció a nyelv dolgában bizonyos ésszerűsítést valósít meg, egyfajta „standardizációt”, ami ugyan5 Lásd Hermann Güntert, Von der Sprache der Götter und Geister, Halle (Saale), 1921.

6 Lásd Güntert, o cit., 104 skk.

7 Lásd ibid., 124 skk.

8 Lásd ibid., 126.

9 Eduard Norden, Aus altrömischen Priesterbüchem, Lund 1939, 3 skk.

10 Ibid., 109 skk. - A. D. Nock a „philology of religion” kifejezést alkalmazza.

11 Lásd Güntert, o cit., 130 skk.

12 Lásd Charles Bally, Linguistíque générale et linguistiquefrancaise, Beme 1944, 363.

13 Lásd Otto Jespersen, Efficiency in Linguistic Change, Copenhague 1941.