Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Thomas, Jean-François - Török József (ford.): Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél a sacrum és a liturgia kapcsán
36 Jean-Frangois Thomas és a részvétel a csoport-liturgia számára éppen olyan idegenek, mint az engedelmesség, ez utóbbi olyan értelem felé nyit, ami túlhaladja a csak megma- gyarázhatót. Mindennek helyében ott van most a kreativitás, ami azok autonómiáját próbálja megerősíteni, akik emancipálódtak.”49 A katolikus kriszto- lógiában és ekkléziológiában gyökerező liturgia természetes és folyamatos történelmi fejlődés gyümölcse.30 Évezredes folyamatot törtek meg a zsinat utáni sodródások: „A folyamatos fejlődés gyümölcseként létrejött liturgia helyébe egy csinált liturgiát tettek. A létezés és a növekedés élő folyamatát otthagyták és fabrikálásba kezdtek (entrer dans la fabrication). Nem akarták folytatni a századokon keresztül ívelő létezést és az életteli, szerves, egyre érettebbé válást, és azokat helyettesítették - technikai eljárás módjára - egyfajta fabrikálással (jfabrication), a pillanat banális termékével.”31 Ha a kriszto- lógia és az ekkléziológia meginogtak, a liturgia válsága törvényszerűen bekövetkezett, amit a papi testületet megrázó események tovább erősítettek.50 * 52 E papi testület szenvedélyes vágya az igazság iránt néha kívánnivalót hagy maga után. Ratzinger bíboros ezen a címen Bemanos-t idézi, amikor az író Espelette püspök személyiségét megrajzolja: „Ennek a leleményes papnak a vakmerősége nem téveszt meg senkit, kivéve önmagát. Szellemi lustasága mérhetetlen [... ] Senki nem méltatlanabb a szeretetre, mint az, aki csak azért él, hogy mások szeressék. Az olyan, aki ügyesen átalakul az éppen vele szemben álló kedvéért, csak tükör. [...] Korszerű vagyok, ismétli, de csak magáról tesz tanúságot [...] Soha nem fogja föl, hogy mindannyiszor megtagadja azt az örök jelet, amely megjelölte.”33 Amikor egy pap, egy közösség elutasítja az igazsággal járó szenvedést, a homokra épített liturgia éppen olyan ingataggá válik, mint ő maga.54 55 A pap személye által képviselt Krisztus Én-je egyszerűen a pap én-jévé válik, de ha ő tetszeni akar a közösségnek vagy nézeteit akarja rá tukmálni, az eucharisztikus misztérium lefokozódik látvánnyá. Louis Bouyer a rá jellemző humorával így kiált föl: „Mit lehet várni az ilyen pap-színésztől, aki minden figyelmet magára vonz és pultja ( comptoir, sic!) mögött pózol a passzív tömeg kedvéért?”53 A liturgia azonban az igazság iskolája és a 50Uo'15a Ezt írta meg J. A. Jungmann a Missarum Sollemnia c. könyvében, Aubier, Paris 1951,1—II—III. Joseph Ratzinger, „L’intrépidité d’un vrai témoin”, in La reform liturgique en question, szerző: Klaus Gamber, Sainte-Madeleine, Le Barroux, 1992. 8. Például tömeges aposztázia! (A fordító megjegyzése.) 53 L’imposture, Plon, Paris 1927, 100-102. 54 Az igazság tárgyában lásd: Joseph Ratzinger, Fede, Verítá, tolleranza. Il cristianesimo e le re- ligioni del mondo, Cantagalli, Sienne 2003. 55 Utószó Klaus Gamber, Toumés vers le Seigneur, c. könyvéhez, Sainte-Madeleine, Le Barroux 1993, 68.
