Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Van Reeth, Jan M. F. - Török József (ford.): A Korán új olvasatai - A muszlim teológia és a vallásközi kapcsolatok új feladatai
202 Jan M. F. Van Reeth Ehhez tevődik többé-kevésbé hosszú, gyakran parenetikus természetű szövegek sorozata, amely nagy hasonlóságot mutat a szír egyházban létező, mimre néven ismert szövegekkel. Ez a műfaj Nyugaton ismeretlen, és homi- letikus költeményekként lehet meghatározni. Mások mellett Szent Efrém a legtöbb „lelki költemény” szerzője.10 11 A narratív részek majdhogynem érthetetlenek azok számára, akik a mögöttes történetet nem ismerik; az iszlámhitű szövegmagyarázók nemzedékei törekedtek végig a középkoron át megvilágosítani a Korán perikopáinak tartalmát, összefüggéseit. Ezek a magyarázatok a terjedelmes kommentárokban találhatók, közülük legismertebb a Próféták legendái.11 A Korán szövegének allúziókban gazdag, lelkesítő stílusa, a recitatív olvasással az iszlám-hitűeket ellenállhatatlanul magával ragadja. Nemrég Christoph Luxenberg egy vitatott könyvet tett közzé, amelyben a Korán szövegének számos szír kifejezését sorakoztatja föl: a szerző szerint lehetetlen a Korán számos versét pontosan megérteni a mögöttes szír szövegekre történő hivatkozás nélkül.12 Mégha a szövegelemzéseket javítani és kiegészíteni is szükséges, az alapállás, úgy tűnik, bizonyított: a Korán mögött szír irodalmi hagyomány van. Az iraki származású Alphonse Mingana már 1927-ben azt állította, hogy a Koránban található idegen szavak 70%-a szír eredetű, és minden bibliai név szír formában jelenik meg (tehát a Biblia szír fordításából lett átvéve). Mi megpróbáltuk kimutatni, hogy a Korán evangéliumi perikopái a szír Diatesszar ónból, az „Evangéliumok harmóniájából” lett átvéve, amit Tatianosz a 11. században szerkesztett és Szíriában évszázadokon át használtak.13 A Korán eredetileg más volt, mint amivé a későbbiekben lett: nem maga a kinyilatkoztatás szövege volt, hanem olyan szövegek együttese, amelyek rendeltetése „kísérni” és megvilágítani a kinyilatkoztatást. A Korán gyakran állítja, hogy „világos, tiszta arab nyelven” íródott. Ebből az következik, hogy azok a szövegek, amelyeket kísért, vagy helyesebben, amelyekhez kapcsolódott, nem ilyen tiszta arab nyelven íródtak: a próféta körüli hívő közösség 10 Luxenberg (lásd 12. jegyzet) szerint - aki Tor Andrae véleményét követi - Szent Efrém költeményei szolgáltak példaként a Korán bizonyos részeihez. 11 A qisas al-ambiya, félig legendás bibliai történetek könyvei, a nagyközönség számára. Chr. Luxenberg, Die syro-aramäische Lesart des Koran. Ein Bä trag zur Entschlüsselung der Koransprache, Berlin 2000, 2004. A. Mingana, „Syriac influence on the style of the Cur’an”, Bulletin of the John Ry lands Library, 11 (1927) 77-98 és az én hozzájárulásom: „L’Évangile du Prophéte”, in: D. Desmet, G. de Calla- tay et J.-M.-F. Van Reeth (éd.), Al-Kitab. La sacralité du texte dans le monde de l’Islam. Actes du Symposium International tenu á Leuven et Louvain-la-Neuve du 29 mai au 1 erjuin 2002 (Acta Orien- talia Belgica, Subsidia III), Leuven-Bruxelles-Louvain-la-Neuve 2004, 155-174.
