Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Van Reeth, Jan M. F. - Török József (ford.): A Korán új olvasatai - A muszlim teológia és a vallásközi kapcsolatok új feladatai
A Korán új olvasatai 203 liturgikus keresztény nyelven olvasta azokat, ami ebben az időben és ezen a helyen nehezen lehetett volna más, mint a szír. Mohamed arab közössége számára ez a nyelv játszotta a latin szerepét a zsinat előtti latin Egyház egyetemes nyelvéhez hasonlatosan. A Korán a bibliai szöveg fordítását tartalmazta, valamint a hozzá fűzött magyarázatokat és imádságokat. Ily módon Mohamed tanítása eredetileg sokkal közelebb állt a zsidó-keresztény hagyományhoz, mint amilyenné később a szunnita ortodoxiában lett. A prófétának vélhetőleg nem állt szándékában új vallást alapítani. Már a múlt század elején a College de France professzora, Paul Casanova mélyrehatóan elemezte azt a módot, miként fogta föl Mohamed saját prófétaságát, és megállapította, hogy ő a világvége prófétájának tartotta magát.14 Ez az értelme a jól ismert „próféták pecsétje” kifejezésnek. Mohamed azt hitte, hogy vele az üdvtörténet és a kinyilatkoztatás elérkezett a végponthoz, utána senki próféta nem jöhet, mivel ő rendeltetett népének kísérőjeként: az utolsó ítéletre. Ezért nem létezett semmi állásfoglalás, ami halála után az utódlást rendezte volna. Más utalások is léteznek, hogy Mohamed egy disszidens keresztény mil- lenarista közösségből származott, ami számos doketista vonást őrzött, és zsidó-keresztény15, sőt manicheus háttérrel rendelkezett. Éppen úgy, mint Mani, Mohamed a Paraklétosznak tartotta magát, akit Jézus megígért (János 15,26; 16,7-9. Szura 61,6). Tanítványainak írta a jóslatokat, hirdetvén a jutalmazás küszöbön álló napját; imaóráit a zsoltárok ihlették, a tanítószövegek az elmélkedésekkel az írásokat és a Törvényt vették alapul. Következésképpen a Korán számos fejezete (szura) a szétszórt jellegzetes isteni szavak halmazata. A próféta idejében a Korán nem egyetlen könyv volt mint olyan, hanem tucatnyi „lecke” vagy „korán”, amelyeket a Korán redaktorai Mohamed halála után gyűjtöttek egyetlen könyvbe. Erről tanúskodik az első kalifa, Abu Bakr megdöbbenése, amikor a Korán „összegyűjtését” javasolták neki: „Miért tenném meg azt, amit a próféta soha nem tett?” Az eddigiek egy zavarba ejtő teológiai problémához vezetnek. A modern Korán-kutatás eredménye, hogy ez a szöveg nem lehetett úgy, amint van, kinyilatkoztatott, hanem a mai, konkrét formája néhány nemzedék írnokai jámbor munkájának eredménye, akik az iszlám szent könyvét számos, egymástól eltérő szövegtöredékből kiindulva alkották meg a jelenlegi változa14 P. Casanova, Mohammed et la Fin du Monde. Étude critique sur 1’islam primitif, Paris 1911- 1913. 15 Az ebionitákra és elkesa'itákra lehet hivatkozni, itt erre bővebben nincs hely.
