Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Van Reeth, Jan M. F. - Török József (ford.): A Korán új olvasatai - A muszlim teológia és a vallásközi kapcsolatok új feladatai

Jan M. F. Van Reeth

A Korán új olvasatai

A muszlim teológia és a vallásközi kapcsolatok új feladatai

Az elmúlt évek során a Korán szövegtörténeti kutatása számos új eredményt hozott. Jóllehet ezek még csak a szakemberek szűk köreiben ismertek, a közeljövőben elkerülhetetlen lesz, hogy a művelt nagyközönség, legyen iszlámhitű vagy keresztény, minderről ne értesüljön. Az élénk reakciók súlyosan károsíthatják a vallásközi kapcsolatokat. Szükséges, hogy az egyháziak és a teológusok ismerjék a problémát, vagy legalább tudatában legyenek vele.

A Bibliát a keresztény teológia szerint emberi szerzők írták a Szentlélek sugallatára - Spiritu Sancto dictante' -, a Korán az iszlám legelfogadottabb tanítása szerint Isten szava nemcsak tartalmában, hanem betű szerint is mint szöveg és formális megjelenésében, konkrét nyelvi kifejeződésében (arab).1 2 Ezen okból a Korán valóságos csoda az iszlám-hitűek számára; magasztalják utánozhatatlanságát (i’jáz): ennélfogva nem lehet más nyelvre fordítani vallási célból, minden fordítás árulás lenne és az isteni szón elkövetett erőszak, tehát szentségtörés.3

A Korán eredetének hagyományos története ezt megerősíti. Ezt a történetet -jóllehet néha eléggé ellentmondó variánsokkal - narrativ és hagiográ- fiai források sorozata tartalmazza, melyek közül A próféta élete, úgy, amint

1 Denzinger 783; lásd XII. Piusz Divíno affiante Spiritu kezdetű enciklikáját, melynek címét szóról szóra átvette a II. Vatikáni Zsinat Dei verbum dogmatikus konstitudójának 9. fejezete. Vö. Aquinói Szent Tamás Summa theologica, I.I iq. 106. (Utrum Lex Nova sít lex scripta), a. 1: „principa- líter lex nova est indita, secundarío autem est lex scripta."

2 Al-Ash’ari, Kitdb al-íbána 'an usül al-dijána, Haidarabad 1321,41 (németül idézi Goldziher Ignác, Vorlesungen über den Islam, Heidelberg, 1925 (1963), 113).

E tan klasszikus megfogalmazása al-Bäqiläni (meghalt 1013-ban) l’jäz al-Qur’án („a Korán utánozhatatlansága”), lásd G. E. von Grubenaum, A tenth-century document of Arab literary theory and criticism, Chicago, 1950.