Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Kereszty Rókus - Nagypál Szabolcs (ford.): A vallásközi párbeszéd keresztény teológiája felé: a nemkeresztény vallások Isten üdvtörténetében
A vallásközi párbeszéd keresztény teológiája felé... 195 Noha egyes pápák, püspökök, papok és világi keresztények esetleg súlyosan vétkezhetnek, mégsem tudják megsemmisíteni Jézus Krisztus Egyházát és annak Bibliáját, tanításait és szentségeit. Ugyanakkor, noha egyesek az Egyház látható határain kívül nemcsak az üdvösséget, de a szentséget is elérhetik, Isten nem szavatolja más vallások hitelveit, írásait, szertartásait és erkölcsi tanításait. Ezek ugyanis egyaránt termékei a kegyelmi meglátásoknak, valamint az emberi bűnösségnek és tudatlanságnak. Ezen ellentétes hatások gyakran olyan kétértelmű kifejezéseket eredményeznek, amelyeket ellentmondó módokon lehet értelmezni. A nemkeresztény vallások azonban a megkülönböztetés számára nem hordoznak elegendő ismérvet önmagukban. V. AZ ÜDVÖSSÉG ESZKÖZEI Nevezhetünk-e akkor más vallásokat az üdvösség eszközeinek, valamiképp hasonló módon, mint a nem római katolikus keresztény felekezeteket? Noha a Tanítóhivatal csak ez utóbbiakról állította ezt kifejezetten, nem zárta ki ezt az előbbiek esetében sem. II. János Pál pápa legjelentősebb megállapítása e tekintetben, ahogy Francis A. Sullivan kifejtette, a sokrétű részvételre vonatkozik Jézus Krisztus egyetlen közvetítésében. Noha a közvetítésben részvétel különböző módú és mértékű alakzatai nincsenek kizárva, ezek csakis Jézus Krisztus közvetítésétől kapják jelentésüket és értéküket, és nem lehet őket ezzel párhuzamosnak vagy ezt kiegészítőnek tekinteni.4 Ha azonban észben tartjuk a nemkeresztény vallások ellentmondó és kétértelmű vallásos alakzatait, egy egyetemesen érvényes válasz nem tűnik lehetségesnek. Minden hitelvet, minden szent iratot (vagy inkább egy adott szent irat minden egyes irodalmi egységét), minden szertartást vagy erkölcsi elvet önmagában kell értékelnünk. Például, lehet-e üdvös cselekedet egy termékenységi istenség, például Indra tisztelete, aki akkor hatalmas, amikor szómalétől bódult állapotban van? Vajon ez nem inkább a bálványimádás jellegzetes esete, vagyis a saját életerőink istenítése? 4 Redemptions Missio 5. A nemkatolikus keresztény egyházak és egyházi közösségek szerepéről az üdvösségben lásd Unitatis Redintegratio 3.
