Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Kereszty Rókus - Nagypál Szabolcs (ford.): A vallásközi párbeszéd keresztény teológiája felé: a nemkeresztény vallások Isten üdvtörténetében

194

Kereszty Rókus

Mindketten kudarcot vallva haltak meg. Konfuciuszt a fejedelme elbocsátotta főbírói állásából, és élete hátralévő részét faluról falura vándorolva egy olyan fejedelem keresésével töltötte, aki készen állna erkölcsi elvei gyakorlati átültetésére. Gandhit egy hindu hittestvére ölte meg, aki nem tudta elviselni a szembenállását a hinduk és muszlimok közti háborúval.

Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a keresztény szentekkel ellentétben, Gandhi részben hindu vallásán keresztül vált szentté, részben azonban vallásával szembeszállva. Elutasította a kasztrendszert, az ortodox hinduizmus egy alapvető tantételét, és különleges szeretettel fordult a „kaszton kívüliek” felé (a páriákat szeretetteljesen „Isten gyermekeinek” hívta), ahogy Jézus Krisztus is tette társadalma szegényeivel és elutasítottjaival.

IV. A KEGYELEM KIFEJEZÉSE LÁTHATÓ ALKOTÓELEMEKBEN

Ha Isten a nemkeresztények számára is fölkínálja kegyelmét, némelyek pedig elfogadják és oly mértékben együttműködnek e kegyelemmel, hogy szentté válnak; és ha a bűn nemcsak a nemkeresztények, hanem a keresztények körében is tevékeny, akkor mi a különbség a kereszténység és a nemkeresztény vallások között?

A különbség nem Isten kegyelme személyes elfogadása vagy elutasítása szintjén van. Mindkettő lehetséges a kereszténységen belül és kívül is. Az alapvető különbség a tág értelemben vett megtestesülés titkával áll kapcsolatban, vagyis a kegyelem kifejezésével látható alkotóelemekben.

Maga Jézus Krisztus személye és munkája számunkra Isten tiszta és teljes önkifejezése. Jézus Krisztus voltaképpen a láthatóvá, érinthetővé és hallhatóvá vált Isten: Jézus Krisztusban minden Istent fejezi ki, a legkisebb torzítás nélkül. E csúcspont szemszögéből kell értelmezni mindent, ami Jézus Krisztus előtt és után történt, és amit a két szövetségben följegyeztek.

Izraelnek az írásokban magyarázott történelmét és tapasztalatát Maga Isten hitelesíti a Krisztus-esemény előkészítéseként, előzetes kiábrázolásaként és tényleges megelőlegezéseként. Másfelől pedig az Egyház alapvető alkotóelemeiben minden kor és hely emberének fölkínálja Jézus Krisztus tanításait, cselekedeteit, és magát a személyét.

Isten következésképpen szavatolja (különböző mértékben és különféle módokon), hogy ezen alkotóelemek (az Ó- és az Újszövetség könyvei, a Tanítóhivatal tanításai és az Egyház szentségei) Jézus Krisztus kegyelmének hiteles kifejezései.