Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Hoping, Helmut - Szax László (ford.): Közösségben Krisztussal: Joseph Ratzinger krisztológiája és liturgikája
18 Helmut Hoping spirituális krisztológiává kell lennie. Ratzinger számára a kulcsot a kriszto- lógiához Jézus imája és az ezzel való közösség jelenti, amiért is a krisztoló- giát „tapasztalati teológiaként” tudja elképzelni. Joseph Ratzinger könyveiben a történelmi Jézus és a hit Krisztusa közötti ellentmondással szemben nyilatkozott. A mitológia gyanújával szemben, amit a keresztény inkarnáció-gondolat ellenében hangoztatnak, a hit her- meneufikájának világossá kell tennie, hogy Jézusban nem egy második „én” lakozik, egy emberi és egy isteni, hanem csak egyetlen „én”, Jézus személyének egyetlen „én”-je. Ebben az „én”-ben az isteni Logosz saját magát nyilatkoztatja ki, „mert az emberi akarat a Logosz akaratával teljesen eggyé vált és így teljesen tisztán mond igent az Atya akaratára. [...] A Logosz magát lealacsonyítva magára veszi az ember akaratát és ennek az embernek az „én”-jé- vel beszél az Atyához”. A krisztológiai dogmáknál nem arról van szó, hogy elárulva a bibliai Jézus-képet, hellenizálják a kereszténységet. Sokkal inkább a görög istenfogalom transzformációjáról van szó, amely korszakalkotó és minden azt követő idő számára normatív karakterrel rendelkezik, amely mögött természetesen a krisztológia nem törpülhet el. Ilyen értelemben beszélt XVI. Benedek pápa Regensburgban arról, hogy a görög filozófia és a keresztény gondolkodás találkozása meghatározó jelentőséggel bírt a hit hermeneutikájában. Ezért vezeti őt a bizalom abban, hogy az emberré lett Logosz egységében minden kultúra megtalálja a maga helyét. A pápa ezért új szintézist sürget a hit és az ész között, amely nem nyúlhat mélyebbre a felvilágosodás jogos igényeinél, de amelyben a kereszténység identitása megőrződik. Az imádság Ratzinger számára nem csupán a krisztológiához kulcs, hanem a szótériológiához is. Az imádság egyúttal össze is köti őket, hiszen az evangéliumok együttes tanulsága alapján Jézus imádkozva halt meg. Jelkép- szerűen Jézus már előre jelezte ezt a halált az utolsó vacsoránál, amikor hálát és köszönetét mondott Istennek és magát a kenyér és a bor színében adta. így a szeretet eme cselekedetével a halált belülről megváltoztatta. Lukács és János evangéliuma, amelyben a megfeszített halálakor az Atyához ment, egyaránt hangsúlyozzák, hogy Jézus imája köti össze az utolsó vacsorát és a Fiú halálát.
