Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Hoping, Helmut - Szax László (ford.): Közösségben Krisztussal: Joseph Ratzinger krisztológiája és liturgikája
Közösségben Krisztussal 19 2. A LITURGIA KOZMIKUS DIMENZIÓJA ÉS LATREUTIKUS JELLEGE Joseph Ratzinger több könyvében is nagy körültekintéssel nyilatkozott a liturgiáról. Felfogásával egyértelműen a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései mentén halad. Ratzinger erősebben hangsúlyozza a keresztény liturgia latreutikus dimenzióját anélkül, hogy tagadná annak emlékezetét, hálaadó és közösségi jellegét. Ahogyan a zsinat, úgy a pápa is a keresztény liturgia leírására a kultusz fogalmát használja a hálaadó imádság értelmében. Ebből kiindulva Ratzinger a kozmikus és történelmi liturgia közötti állítólagos szembenállás ellen fordul. A liturgiának az eget és a földet átfogó kozmikus karaktere van, amely állítás igazolásához Ratzinger a zsinat liturgiáról szóló konstitúciójához fordulhat: „A földi liturgiában elővételezve veszünk részt az égi liturgián.” „A földi liturgiában az Úrnak együtt éneklünk az égi seregekkel.” Ratzinger itt János Jelenések könyvére utal, ahol az égi liturgia középpontjában a leölt Bárány áll, vagyis a Megfeszített, a felemelt Úr. Krisztus kereszthalálával és feltámadásával megnyílt a Mennyek kapuja. A kereszt és a feltámadás „a híd, amely az időt és az örökkévalóságot egymásba fűzte”. A keresztény liturgia helye is a teremtés, amely Istentől vette kezdetét, amelyet Isten tart fenn és amely végső beteljesedését Istenben nyeri el. Ahogyan a teremtés a szövetségkötés, Isten és ember találkozásának tere, úgy Izrael számára a kultusz helye is volt. Ez ugyanúgy vonatkozik a keresztény kultuszra is. A kultuszra az ember önmagától nem képes, és hacsak nem bálványimádásról van szó, akkor szüksége van arra, hogy Isten meghatalmazza, az emberekhez beszéljen és megmutassa, hogy hogyan tiszteljék. Ratzinger a kultusz magjának az áldozatot ismeri fel. Ezzel egy olyan központi vallási fogalmat emel be, amely számos félreértésre adhat okot, különösen azzal a téves feltételezéssel, hogy az áldozatnak leginkább a destrukcióval, az áldozati anyag megsemmisítésével van kapcsolata. Az áldozat lényege azonban az adomány, amellyel és amelyben az ember Istennek adja magát. A kultusz és a teremtés közös célja, hogy a világot és az embert egy magasztos átváltoztatással Istennel való egységébe vezesse. Az okot, amiért az embereknek szüksége van a kultuszra, Ratzinger az ember megsebzett és megtört szabadságában látja. A szabadság Isten ajándéka, de történelmi realitásában megmutatkozik, hogy ez a hatalom kezdettől fogva önmagában áll. Ám ez kezdettől fogva úgy mutatkozik meg, mint ami nem Istenben, hanem önmagában álló erő, amelyet az Egyház pec- catum originale névvel jelöl, keresztezi a teremtés célját, amely Isten és ember szere tétének egységében áll. Krisztus életében és halálában az áldozat
